Martin McDonagh 1993-ben írta Az inishmore-i hadnagyot, amelynek főszereplője, Padraic, az ír függetlenségért harcoló kora huszonéves, aki annyira zakkant, hogy még az IRA se vállalja be. (De a vele nagyjából egykorú haverjai se sokkal jobbak.) A megoldás ilyen esetben egy még radikálisabb eszközöket használó csoporthoz csatlakozás, aztán ha ott is ideológiai ellentétek merülnek föl, jöhetnek…
A darab húsz évvel ezelőtti bemutatója óta lett egy érdekes, a korábbiakhoz képest erősebben észrevehető fókusza, amit az ír és az angol közönség már korábban is untig érthetett, de hozzánk mostanában érkezett meg.
A hiteles díszlet élő karakterei, az apró részletek kimunkálásában örömét lelő szellemes rendezés „eladja” a kicsit hosszú, izgalmával nem vérnyomásemelő, ugyanakkor morbidan eleven problematikájú színművet.