Az idei Miskolci Operafesztivál szervezői már nem írtak ki Bartók mellé semmilyen nevet – ez már egy ideje nem szokás –, nem volt direkte kimondott összefűző elv…
A Kesselyák erőltette népopera az utcára tolja az eseményt. Úgy teszi „közkinccsé”, hogy a leglényegét, a valódi, valóságos mondanivalóját negligálja a daraboknak, kilúgozza belőlük a szép slágereken túli valódi értéket.
A szegedi Zeneművészeti Kar magánének tanszéke a Miskolci Operafesztiválon minden évben egyfelvonásosokkal mutatkozik be.
A miskolci „kötelező klasszikus” Bartók Kékszakállúja mellé az idén Puccini egyfelvonásosát, a Gianni Schicchit társították.
A társulatunkban nem előadóművészek, énekesek dolgoznak, hanem színészek, akik természetesen magasan képzett operaénekesek.
Európában is példátlan, hogy egy fesztiválon pár nap leforgása alatt Schönberg-, Berg- és Richard Strauss-operákat mutassanak be
Kornya István a Miskolci Operafesztiválon bírta szóra a Mózes és Áron karmesterét és rendezőjét, valamint A bibliai út színpadra állítóját.
Ha a hozzánk hasonló teátrumok nem játszanák például Berg Wozzeckjét, akkor az színházi értelemben nem is létezne.
