Napról napra

„Küszöbön az ezredforduló” – ez a címe az Angyalok Amerikában első részének. Érdekes címválasztás, hiszen határozottan kapcsolja egy idősíkhoz a darabot, amely erősen kötődik ugyan a kilencvenes évek társadalmi-politikai kríziseihez (az AIDS keltette pánik, a reagani adminisztráció mulasztásai és hazugságai, a homofóbia, a minden „másság”-gal szembeni intolerancia, a politikai hazugsággyár működtetése), de a mű egészén […]

Egy trónféltő morális aggodalmából indul ki Schiller Stuart Mária című darabja, amely már az első perctől lehetséges drámai végként tekint a címszereplő kivégzésére. Sándor Júlia dramaturg és Nagy Péter István rendező szövegkönyve a Kálnoky László-féle fordítást vette alapul, meghúzta és sokkal erőteljesebben hangsúlyozta és mélyítette el a történet társadalomlélektani oldalát, azaz: a két hatalmi pozícióban […]

Viszonylag sokáig tartotta magát az a tévnek bizonyuló hit, hogy Pintér Béla darabjai a saját társulatának valók, s más színházak nem fogják játszani soha. A Gyévuska ősbemutatója kapcsán a Színház hasábjain is úgy vélekedett a kritikus, hogy „Pintér szerzői színházat csinál, prózában-zenében – nem ír, hanem színpadra ír, ami nagy különbség –, s az eredmény […]

„[A] mai fiatalság szerencsétlensége, hogy nincs már igazi kamaszkora: sem erotikus, se politikus, se morális meg más egyéb szempontból; mindent összemancsoltak, összepancsoltak, egy kondérba dobáltak! És ezenkívül túl sok vereséget ünnepeltek győzelem gyanánt, túl gyakran vették igénybe az ifjúság legbensőségesebb érzéseit […]” – így jellemzi kora tinédzsereit a Radnóti Színház Istentelen ifjúság című előadásának Julius […]

Börtönrácsok párhuzamosaira emlékeztető fénycsíkok előtt jelenik meg a színpadon Gagarin, az első ember a világűrben. 1961-et írunk. A portréábrázolás tulajdonképpen Istentől eredeztethető. A csillagos eget érdemes fotózni, ahol Gagarin is jár, hiszen sosem tudhatja az ember, mikor bukkan fel valamelyik bolygó mögött a Mindenható.

Martin McDonagh 1993-ben írta Az inishmore-i hadnagyot, amelynek főszereplője, Padraic, az ír függetlenségért harcoló kora huszonéves, aki annyira zakkant, hogy még az IRA se vállalja be. (De a vele nagyjából egykorú haverjai se sokkal jobbak.) A megoldás ilyen esetben egy még radikálisabb eszközöket használó csoporthoz csatlakozás, aztán ha ott is ideológiai ellentétek merülnek föl, jöhetnek […]

Ezek a mai fiatalok… – vagy legalábbis négy közülük. Már nem teljesen kezdők, de még a pálya elején. „Kicsit olyan, mintha tényleg egy drog lenne ez az egész” – mondja Mentes Júlia, és ezzel a többiek is egyetértenek: Nagy Péter István, Varga Ádám és Walters Lili, akikkel Gócza Anita beszélgetett. 

A szerzőpáros láthatóan olyan történetet keresett és írt, amelyen keresztül saját korosztályukról, a saját társadalmukról beszélhetnek. Nem rejtették véka alá ezt a törekvést, de tökéletesen kiegyensúlyozták a darabban a politikát és a pszichológiát. Míg egy koherens lélektani drámát követhetünk nyomon, a magyar társadalom számos forrongó kérdésébe botlunk.

Elrajzolt, karikatúraszerű játékmód, szürreális és abszurdba hajló jelenetek, vicces poénok, sok tánc és árnyjáték – össztűz zúdul a néző érzékeire.