Napról napra

Nyitrán évente megszervezik a színházi fesztivált, ha törik, ha szakad. A Divadelná Nitra Nemzetközi Színházi Fesztiválra minden hasonló kijelentés igaz lehet, mert sem az idei, harmincadik kiadást, sem a tavalyit nem gátolta a koronavírus.

Agyafúrt, nagyon okos ember ez a Rabih Mroué. Engem például olyan elegánsan ejtett át, hogy észre se vettem. Két előadása, a Sand in the Eyes és a 33 RPM and a Few Seconds (utóbbiban alkotótársa Lina Saneh), talán az ál-dokumentszínház fogalmával írható le legpontosabban.

…annak a veszélye is fennáll, hogy annyira másmilyennek látjuk a másik embert, a külföldit, hogy inkább feladjuk, és meg sem próbáljuk megérteni őt. Tehát elképzelhetőnek tartom, hogy a kulturális, politikai és gazdasági globalizáció melléktermékeként az érzékenységünk és az empátiánk is globalizálódott.

Nem elsősorban és főleg nem kizárólag az előadások színvonala jelenti a különbséget; azt gondolom, hogy egy fesztivál szellemi műhely is, ilyen értelemben értékét az mutatja meg, milyen minőségű diskurzus alakul ki alatta és körülötte.

Hat ország hat rendezőjét kérték fel, hogy a saját nációja titkosszolgálati múltjából fogjon egy fejezetet…

…az idein több mint nyolcvan külföldi kritikus vett részt, tíz országból tizennégy produkció volt a kínálat, és számos kísérő rendezvény színesítette a képet.

…a fesztivál a trendeket igyekszik bemutatni, az egyedi így némileg háttérbe szorul.

Különben nem vitás, hogy eddig a Fédrát fogadta a legnagyobb szakmai elismerés, és aki nem ismerte Csákányi Eszter nevét, az most felírta a noteszába.