Napról napra

A Független Színház Magyarország idén ötödszörre rendezte meg a Roma Hősök Fesztiválját, amelyet két formában is követhettek az érdeklődők: májusban élőben az RS9 Színházban, szeptemberben pedig szerveztek egy online „ismétlést”. A programban magyar és külföldi (szlovák, cseh és ír) roma társulatok előadásai mellett koncertek és kerekasztal-beszélgetések is szerepeltek.

A londoni Nemzeti Színház honlapját vizsgálgatva egy olyan intézmény képe sejlik fel előttem, amelyik komolyan veszi mindazt, amit a nevéből kiindulva róla feltételezhetünk. Elgondolkodtató, hogy a színházi intézmények kontextusában még lehet trendi a nemzeti név, jelen esetben például azt jelenti, hogy mindenkié.

The show must go on-line – ez lett a mottója az Aerowaves tavaszi táncfesztiváljának, a Spring Forwardnak, amely idén – ráadásul éppen jubileumi, tizedik évfordulóján – a virtuális térbe kényszerült.

Különleges aktualitást adott Miller darabjának a jelenlegi világválság: rövid időn belül sokak kerülhetnek Willy Loman helyzetébe – a munkahely elvesztése, a részletfizetési képtelenség, a kilátástalanság Damoklész kardjaként lóg a fejünk felett. Bérczes László rendezői elképzelésének persze nem ez a fő szempontja, inkább az ember alkalmatlansága, hogy szembenézzen önmagával…

Sokan örülünk most annak a számtalan színházi felvételnek, régieknek és mostaniaknak, rögzítetteknek és streamelteknek, amelyek a karantén napjaiban elárasztották az internetet. Ezek megjelenésével olyan gyakorlat vette kezdetét, amelyet érdemes volna folytatni. Illetve amelynek eddigi hiányán muszáj elgondolkodni. Mit képesek és mit nem képesek átvenni a közszolgálati feladatok közül a színházak által az interneten kínált felvételek? […]