Archive of posts published in the tag: Örkény István

Urbán Balázs: Dobozba zárva

Örkény István: Tóték – sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

A Tóték nem véletlenül a leggyakrabban játszott XX. századi magyar drámák egyike. Kimagasló esztétikai értékén túl is számos oka van gyakori reprízeinek, hiszen Örkény István drámája remek humorral, az abszurdot az attól esetleg idegenkedő néző számára is élvezhetővé téve beszél örökké érvényesnek tűnő társadalmi kataklizmákról és emberi problémákról, ráadásul kiváló színészi lehetőségeket is kínál. Noha…

Dömötör Adrienne: Az önsajnálatot nevetésbe fojtani

Örkény István: Macskajáték – Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad

Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó testvérpárja mindvégig a realitás és a képzelet határmezsgyéjén mozog, a monológok váltakozásából épülő közvetett dialógusokat életteli párbeszédekké átszínezve, a narrációt a történésekkel változatos módokon összekopírozva.

Macskajáték – fotók helyett – galéria

Forgách András rajzai Dömötör Adrienne a Nemzeti Színház Macskajáték című előadásáról írt kritikájához. A Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, Tompa Andrea főszerkesztőnk – az övétől eltérő – politikai véleménye miatt nem járul hozzá, hogy a színház fotóit felhasználhassuk cikkeinkben. Ezért most a Macskajátékról írt kritikánkat Forgách András író az előadás fotói alapján készült rajzaival illusztráljuk,…

Hermann Zoltán: Katonák és lányok

Kenessey Jenő – Krúdy Gyula: Az arany meg az asszony; Tóth Péter – Örkény István: Tóték– Magyar Állami Operaház, Eiffel Műhelyház

Káel Csaba rendezése összetartozóvá tudja tenni a két előadást. A zeneszerzői koncepciókat, a zenei hangzást, sőt a tematikus hasonlóságot tekintve is annyira egységes benyomást kelt a kettős előadás, hogy szívesen üdvözölnénk a két darabot a magyar vígopera szétválaszthatatlan ikreiként.

A legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

A Baltazár Színház Nézzünk bizakodva a jövőbe! című előadásáról Nánay István, Adorjáni Panna és Kovács Bálint beszélgetett

A Baltazár Színház az egyetlen magyar társulat, amely Down-szindrómás színészeket foglalkoztat. Legújabb előadásuk, a Nézzünk bizakodva a jövőbe! Örkény-egyperceseket és más szövegeket dramatizál. Adorjáni Panna, Nánay István és Kovács Bálint színikritikusok arról beszélgettek, lehet és kell-e „ugyanúgy” nézni ezt az előadást, mennyire szól az egész a nézőről is, és mi sikerült jobban és mi sikerült…

Urbán Balázs: Fókuszpont

Örkény István: Macskajáték – Budaörsi Latinovits Színház

Az a bizonyos fénykép, amelyet Orbánné már a játék elején megmutat, icipici – már az első sorokból is alig látszik. Emblematikus gesztusa ez az oly sok mindent felnagyító, önnön teatralitását következetesen vállaló előadásnak; a rögzített kép legfeljebb a valóság egy részét tükrözi, annak összetettségét a hozzá kapcsolódó nézőpontok, személyes interpretációk érzékeltetik meg.

Szántó Judit: Egy transzformátor árnyéka

Tóték - Örkény - KRITIKA

A nagyszerűen elkapott és megbolondított anyagból megannyi kitűnő alakítás táplálkozik…

Szoboszlai Annamária: Dologtalan tüskéshátú

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról II. - JEGYZET

Több olyan produkció is helyet kapott, melynek egyetlen érdeme, hogy vonzza a fizetőközönséget…

Koltai Tamás: Áthallások

Koltai Tamás a mai magyar színházban megjelenő kódolt beszédről

Lehet, hogy túlbecsültük a sorok között olvasás – a szöveg alatti áthallás – szolidaritásképző erejét?

Ugrai István – Zsedényi Balázs: Végjáték. Búcsú a Kaposvár-jelenségtől

A Csiky Gergely Színház 2009/2010-es évadjáról

A Csiky Gergely Színház jó ideje csípi a lojális szórakoztató színházat szerető helyi és magasabb szintű politikusok szemét.