Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Pálinkás Bence György

Darvay Botond – Kertvéllesy András: A virágszedés lélektana

Thealter 2021: Nagyváradi Szigligeti Színház: A tigris; Stereo Akt – Füge: Ex Katedra. Tanmesék a '90-es évekből; Böröcz Judit – Pálinkás Bence György: A kis olvasztótégely; Antje Schiffers/Myvillages, Erdődi Katalin, Török-Illyés Orsolya: Dinnyeköztársaság; FAQ Színház: A rét

Performatív gesztus a nézőtéren: ismét lendülnek a legyezők. Az előadásokban továbbra is domináns elem az alkotók érzékeny önreflexiója, emellett megfigyelhető a dokumentarista vonal sokszínűsége; a fikción keresztül a ‘90-es évektől a Dinnyeköztársaságig vezetnek (félre?) minket. Láncot tépni könnyű, na de virágot?

Nagy Klára: Mutyi

Kelemen Kristóf–Pálinkás Bence György: Borkóstolással egybekötött tehetséggondozás – MU Színház

Az összes néző elfogadja a korrupt rendszert, bár láthatóan mindenki meghökken az elején az egyértelmű  igazságtalanságokon, nem áll fel senki, a probléma még a kiscsoportokon belül sem tematizálódik.

Dézsi Fruzsina: A múlt kényszerszimbolizmusa

A Divadelná Nitra szervezői idén sem akarták megúszni az erőteljesen problémacentrikus és rendszerkritikus fesztiválprogramot, mi több, olyan kérdéskört igyekeztek körüljárni, amelynek kulcsfontosságát Kelet- és Közép-Európában aligha szükséges hangsúlyozni.

Fiatalok, függetlenek

Herczog Noémi, Varga Anikó és Karsai György a tavalyi évadról

Az évadértékelők sorából nem maradhatnak ki a fiatal, független színházi kezdeményezések. Azért választottuk ezt a többes, kötetlenebb, egymásba kapcsolódó megszólalási formát, hogy előadásokról, pillanatokról, színészekről, rácsodálkozásokról, ne pedig életművekről legyen szó. Szeretnénk hangsúlyozni, milyen sokra tartjuk a kísérletezést és az istenkísértő próbálkozásokat, még akkor is, ha ez a munkamódszer esetleg hullámzó színvonalat eredményez, hol remekműhöz,…

Artner Szilvia Sisso: Az akác is út

Kelemen Kristóf – Pálinkás Bence György: Magyar akác – Trafó

Kelemen Kristóf és és Pálinkás Bence György kvázi társulata egyfelvonásos ökológiai groteszkben mutatja be a kortárs magyar kormány elmúlt hét évének összes őrületét. Az előadás egyetlen növény identitásán keresztül, egy kertinstallációban meséli el, hogy juthatott idáig az ország morálisan. A műfaj valahol a munkásmozgalmi szavalókórusok, az ismeretterjesztő slam, és a multimédiás performansz között lavíroz.