Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Pelsőczy Réka

Urbán Balázs: A családban marad

David Eldridge: Születésnap; Beaumarchais: Figaro házassága – Budaörsi Latinovits Színház

Családi dráma, abúzus, amely végül nem kerül a szélesebb nyilvánosság elé, elfojtott és kirobbanó indulatok – a fentiek mind előfordulnak a Latinovits Színház két friss bemutatójában. Annak, hogy mégsem szeretnék ebből látványos koncepciót kreálni, nemcsak az az oka, hogy az alapművek eltérő hangnemben, stílusban és szándékkal foglalkoznak a kérdéssel, hanem az is, hogy a két…

Kollár Zsuzsanna: Egyszemélyes háború

Stefano Massini: Az átnevelhetetlen – Katona József Színház, Sufni

Az előadásmód szempontjából nem elsősorban Anna személyének bemutatása a fontos. Az emberi jogsértések feltárásán dolgozó újságíró célja a hiteles tájékoztatás volt, így Fullajtár Andrea sem Annára koncentrál, hanem inkább arra, amiről Anna maga is szólni akart.

Puskás Panni: Sohase mondd

Szubjektív portré Hernádi Juditról

Ha elolvasunk pár Hernádi Judittal foglalkozó cikket vagy vele készült interjút, kisebb közhelyszótárat állíthatunk össze azokból a jelzőkből, életeseményekből, amelyeket vele kapcsolatban az újságírók felvonultatnak. Gyanússá ezek a szavak számomra A félelem megeszi a lelket című előadás láttán váltak.

Hodászi Ádám: A közönséges ürge védett állat

Ürgék – Katona József Színház, Kamra

Van ez az örök hely, ahol alkoholt mérnek, vannak asztalok meg székek, és a férfiak összegyűlnek, hogy a sörben oldott gátlásaik helyén megláthassuk az érzelmeiket. Van zenegép vagy zenekar, szólnak a slágerek, olyan dalok, amiket mindenki szeret. Hiszen az a jó, ha mindenki szeret.

Gabnai Katalin: Talált lelkek – Létező személyek színpada

Lengyel Nagy Anna igaz történeteinek előadás-sorozata a Mozsár Műhelyben

Jövünk – embert látni. S bár hasonló cél vezet bennünket máskor is, az élmény most mégis más, mint azon színielőadások esetében, amikor egy drámaíró segít hozzá bennünket, hogy újra fölfedezzük, milyen megrendítő is az ember, amikor épp megpróbál megmaradni.

Minek nevezzelek?

Körkérdés a bulvárról

Az alábbi kérdéseket több tucat szakmabelihez juttattuk el, nyolcan válaszoltak rájuk. Hogyan viszonyulnak a kommersz, a bulvár kifejezésekhez, illetve az általuk jelölt „műfaji” kategóriákhoz? Használják-e ezeket a fogalmakat saját munkáikkal kapcsolatban?

„A személyiségemnek kell a sokféleség”

Pelsőczy Rékával Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Tulajdonképpen gyerekkoromtól kezdve a fantáziavilágban élek.  Szívesen menekülök a fantáziálásba, miközben egyre jobban értékelem a valóságot is. De sokkal izgalmasabb és szabadabb, következménynélkülibb, egyszerűbb ott minden.  A filmes rendezéseim igazából mesék.

Tarján Tamás: El a fejjel

Mihail Lermontov: Álarcosbál – Budaörsi Latinovits Színház

Torlódnak a fiatal hősökben a kalandvágy, hazardírozás, féktelen-felelőtlen életvitel, önpusztítás, ingerültség, tehetetlenség, düh, csábítás, csalás, bosszúállás, megbánás néha igazi hőemelkedést nem mutató lázrohamai.

Zappe László: A hang testet ölt

A hullaégető Gálvölgyi Jánostól

Gálvölgyi sok évtizede röhögteti a nemzetet, nem is mindig a legnemesebb eszközökkel, miközben olykor megpróbálkozik azzal, hogy kibújjon ebből a műfaji ketrecből, igazi, komoly-mély színészként is megmutatkozzék.

Stuber Andrea: Lábnyomok a plafonon

Mary Orr: Mindent Éváról – KRITIKA

Lehetne az előadás markáns színésznődráma is, ehhez azonban nem szolgál kellő mélységgel és árnyaltsággal a mű mint alapanyag.