Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Peter Brook

Szabó-Székely Ármin: A színpadi halál ábécéje

A drámairodalom egyik legmeghatóbb haláljelenete, ahogy Kurázsi siratja Kattrint. A Brecht és Engel eredeti modellrendezését adaptáló 1961-es filmben Helene Weigel arcából az utolsó jelenetben semmi sem látszik. Lehajtott fejjel, szemből látunk egy kendőbe és kopott ruhákba burkolt nőt, ölében fekszik a lánya, akinek altatódalt énekel.

Imre Zoltán: Kommentár „A jövő városi színháza” című manifesztumhoz

A manifesztum írói számára – Milo Rau, Stefan Bläske, Steven Heene, Nathalie De Boelpaep és az NTGent alkotócsoportja – a helyzet nyilvánvaló: a városi színházak – legalábbis német nyelvterületen, de ez a megállapítás a magyar viszonyokra is alkalmazható – teljesen elválasztottak attól a közegtől, amelyben tevékenykednek. A cél tehát a jelenlegi városi színházi modell felnyitása.…

Egy mondat a Csatamezőről

Peter Brook előadásáról - Koltai Tamás emlékére

A kilencvenegy éves Peter Brook Csatamezője 2016 decemberében három estén keresztül, négy alkalommal volt látható a Trafóban. Színházi alkotókat, gondolkodókat, kritikusokat kérdeztünk arról, mit adott nekik az előadás. Gondolataikat lapunk volt főszerkesztője, Koltai Tamás emléknek ajánljuk, aki 1975-ben könyvet szentelt Peter Brook színházának.

A legnagyobb adomány a nevetés

Budapesti beszélgetés Peter Brookkal

Egy ideális társadalomban – ami sosem létezett, mindig csak utópia volt – a valódi vezetők célja az volna, hogy folyton keressék azt a pillanatot, amikor a társadalom föllélegezhet, lélegzethez juthat. Miután emberi lények vagyunk, tele vagyunk mindennapi gondokkal, társadalmi problémákkal, nemzetközi problémákkal, de ha kapsz levegőt, akkor nem vagy pesszimista, mert játszol az élettel és…

Upor László: A csupasz tér és a megélt idő

Peter Brook mesél

Az öt előadó magától értetődő plaszticitással műveli a szót és a zenét. Az arc, a tekintet, a mozdulat, a gesztus tisztaságában, elengedett koncentráltságában a történet megjelenítődik. Tapintható az adatközlő, a mesélő öröme, hisz minden történetmesélés célja az átadás.

Koltai Tamás: Napéjegyenlőség

Egy Brook-Varázsfuvoláról

A kiegyenlítődés, a közös „családba” tartozás, a Nap és az Éj, a Jó és a Rossz eleve elrendelt dichotómiáját feloldó harmónia ennek a végtelenül letisztult előadásnak az üzenete. 

Herczog Noémi: Hogyan, hogyan

Herczog Noémi a Miért miért (Warum warum) előadásáról

Az előadás összetevői: két színész, egy dob (a legelemibb hangszer), valamint egy guruló fa ajtókeret.

Kornya István: Brook-lecke házi feladattal

Peter Brook - Marie-Helene Estienne:: Warum, warum - KRITIKA

Brook nyolcvanon túl is kérdez, pedig tudja: nincs válasz.

Deres Kornélia: Szerelem két ülésben

Szerelem a bűnöm és az Ahogy tetszik gyulai előadásáról

És míg Brook a szerelmet alapvetően retrospektív nézőpontból mutatta fel, egy nappal később a Gyulai Várszínház falai között éppen történik a szerelem.