Napról napra

Ezúttal az elemzett előadások nem tematikai érintkezés vagy egymással összefüggésbe hozható rendezői koncepció alapján kerültek egymás mellé, pusztán a Pinceszínház műsorpolitikájából fakadóan: mind a kettőt ebben az évadban mutatták be. És egyaránt illeszkedik abba a színházi profilba, amelyet Sztarenki Pál már igazgatóságának kezdetétől megcélzott a Pinceszínház számára: gondolatilag-művészileg igényes, közönségbarát produkciók repertoárra tűzése. Telihay Péter […]

„Ez már az előadás része, figyeljenek!” – int nekünk a ruhatáros nő, miközben a szerencseszámához (53) tartozó fogasra akasztja kabátjainkat. Karsai György hangjára céloz, amely szinte elveszik a budapesti Pinceszínház előterét betöltő párbeszédek közt; a nézők egyelőre egymásnak örülnek, ki-ki a másikról szeretne tudni. A prológból elcsípem, mely részét kedvelhette Seneca a Médeiának, szó esik […]

Különös vásári vígjátéknak volt házi bemutatója januárban a Pinceszínházban. Ám azóta az előadás csak online formában tudja elérni a közönségét. Bár hogy milyen célközönséget képzel magának ez a Hamvai Kornél fordításában színre került könnyes bohózat, azt nem könnyű megválaszolni.

Míg a szkénébeli produkció alapvetően a szereplők lelkében s elbeszéléseiben végbemenő drámákról tudósít, A Herner Ferike faterja sokszálú, vérbő tragikomédia („istendráma”), amely nemcsak drámai helyzetekkel, hanem komédiai fordulatokkal is bőséggel operál.

Bagó Bertalan rendezésében Léni maga az örök Színésznő…

Az előadás elején Dresch Mihály, a kitűnő muzsikus felolvassa a Babits-verset. Keresetlen produkciója közben megdöbbent a felismerés: az Esti kérdés még ilyen rosszul olvasva is jó.