Napról napra

A szentgyörgyiek kirakatszínházát a bevásárlóutca járdájára felépített kisebb tribünről nézzük, fülhallgatóval a fejünkön, pokrócokba burkolózva. Hideg az este, de az élmény melegít.

Rég láttam nagyszínpadi előadást, mióta újra lehet színházba járni. Talán az intézkedések miatt van, nem tudom, de jóleső a közelség játszók és nézők között. A most tárgyalt két előadásnak különösen jól is áll, mert őszinte, közeli történetekről van szó.

A retromadár különös állat, legközelebbi rokona alighanem a fehér holló. Merthogy ez utóbbi repkedésével nagyjából megegyező gyakorisággal születik meg egy nem irodalmi alapú, ízig-vérig szerzői színházi előadásnak a folytatása. Ám a retromadárral Marosvásárhelyen most ez is megtörtént…

A Kisvárdai Fesztivál természetesen ma is a határon túli magyar színházak fesztiválja, akárhogy is nevezik.

…a láthatóan eredményes művészi teljesítmény nyilvánvalóvá teszi, következetesen építkező társulatról van szó.

A mocskos színház tehát egyelőre nem vág sutba minden hagyományos színházi elvet…