Nem mindegy, hogy Dzsanni vagy Gianni. Már a címével is jelezte a rendező, az előadás koncepciójának megteremtője, Sándor Dániel Máté, hogy a darab, amit a Kőbányai Kortárs Kultúr Központba (aka 4K) látogató közönség láthat, nem egyszerűen és nem csak Puccini Triptichonjának egyedi verziója, hanem szinte már egy új mű.
A Budapesti Skizo ijesztő könnyedséggel vetíti egymásra a 90-es évek kábítószertől ködös, élőhalott világát és a jelenünk humán értelmiségének egy általános életérzését. Az aktualitást az adja, hogy az arcunkba tolja: nincs aktualitás. Eltekintve ugyanis a külsőségektől, egyszerűen évtizedek óta egyformán rohadunk.
Többször el is hangzik a darab tételmondataként is értelmezhető gondolat, miszerint mindenki csak a saját történetét tudja elmesélni, azon keresztül tud beszélni. Önmagunk felfedezéséhez és identitásunk meghatározásához, a döntéseink mögött álló okok megértéséhez, életünk tágabb kontextusba való helyezéséhez mítoszokat gyártunk.
