Az első jelentősebb havazásokkal egy időben érkezünk az Interetnikai Fesztiválra. Az úton az elvárásainkról beszélgetünk: arról, hogy miben tudunk mi mást, újat mondani, hiszen több olyan előadást is látni fogunk (Az igazság gyertyái, Ifjú barbárok), amelyeket már a budapesti közönség is ismerhet. És persze még többet, amit nem.
Nézőpont kérdése, hogy sok vagy kevés határon túli magyar színházi előadást láthattunk a Színházi Olimpia alkalmából. Ha az országos programot vizsgáljuk, akkor mindenképpen örülhetünk annak, hogy olyan vidéki színházakban, ahol eddig legfeljebb alkalmi, regionális együttműködés eredményeképpen (vagy még úgy sem) láthattak a helyi nézők határon túli előadásokat, most megtekinthető volt az elmúlt évek néhány jelentős […]
A színészek a nézőtéren, a nézők pedig a színpadon. Pár percig semmi más nem történik, minthogy városneveket hallunk Bíró Panna Dominika, Fodor Tamás, Hajduk Károly, Nagy Katica, Szamosi Zsófia és Váradi Gergely szájából. Aztán rájövünk, hogy valójában nem is a helyszínek felsorolása zajlik, hanem az áldozatoké. Mert a háború nem csupán megsemmisít bennünket, de meg […]
Trepljov azt mondja a Sirályban: az én apám kijevi polgár, tartózkodási engedéllyel. Nos, az én apám is kijevi polgár tartózkodási engedéllyel, édesanyám pedig orosz polgár tatár engedéllyel. Ő olyan muzulmán környezetben nőtt föl, ahol a hagyományos társadalom alapja nem az uralkodó apa és az alávetett anya. Én abban nevelkedtem, hogy a nagymamáim a „mámmák”. Egyébként […]
Az elmúlt három-négy évben Sardar Tagirovsky e lehetőségek nagy részét végigjárta: rendezett Pesten, vidéken és határon túl, dolgozott kőszínházban és független színházban, nagyszínpadon és stúdióban, s miközben számos társulattal működött együtt, saját csapatot (Laboratorium Animae) is verbuvált maga köré. Miközben tartalmi, formai, minőségi szempontból is heterogén produkciók jöttek létre, egyre markánsabban és mind rétegzettebben rajzolódik […]
A 3 nővér a boldogság és az esztétikum iránti vágy alapélményére fókuszál, a Sardar Tagirovsky rendezésében tavaly bemutatott poétikus előadás dramaturgiája és a szerepformálásai ehhez igazodtak.
…a folyamatosan zakatoló metronóm, a sokszor kínos kitartottság a bosszantóan monotontól a közös szívdobbanás érzetén át egészen a zene legalapvetőbb elemének, az alapütésnek fizikai átéléséig kísér el minket.
Tagirovsky ugyanis a szövegben felvetett kérdéseket változatos teátrális eszközök alkalmazásával gondolja tovább. Különleges érzékenységgel megteremtett színpadi képek, különböző stílusú, de egyaránt népszerű zeneszámok, színházi önreflexió, egymást erősítő szimbólumok hoznak létre a mű jelentéséből kiinduló, de önállósuló asszociációs láncokat.
Amikor megkaptam a felkérést, hogy tekintsem át a magyar színházi alkotók úgynevezett középgenerációjának helyzetét, először elolvastam a több mint három évtizede megjelent, hasonló tematikájú összegzésemet („Rendezőgondok”, Színház, 1987/5). Meglepett, hogy számos olyan jelenség él ma is, amely akkor jellemezte a színházi viszonyokat – ha nem is változatlan mértékben és módon.
A formáció neve: Laboratorium Animae. Valóban laboratóriumszerűek a körülmények, a kezet kesztyűvel takaró fehér jelmezhez pedig azonnal hozzákapcsolhatjuk a kutatók képzetét, azokét, akik válaszokat keresnek, újra és újra megismétlik a kísérleteket, a próbát ellenpróbával igazolják.
Életműdíj: Lázár Kati A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg: Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János: EGY PIACI NAP A legjobb előadás: BORISZ DAVIDOVICS SÍREMLÉKE (Újvidéki Színház, rendezte: Alekszandar Popovszki) A legjobb rendezés: A SALEMI BOSZORKÁNYOK (Weöres Sándor Színház, Szombathely, rendezte: Alföldi Róbert) A legjobb zenés/szórakoztató előadás: CHIOGGIAI CSETEPATÉ (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy, rendezte: […]
Idén is feltűnt az, hogy a MITEM-en az orosz színház jelenléte igen hangsúlyos: két pétervári és két moszkvai társulat érkezett. Az is egy szempont egyébként – a Nemzeti Magazinban olvastam –, hogy nyugati színházba könnyű eljutni, oroszországiba nehezebb és költségesebb, hát örüljünk neki, hogy helybe jönnek az orosz társulatok. Meg az orosz nézők is. A […]
