Napról napra

Az állami tulajdonba vétel gazdaságilag stabilizálta a színházakat, ugyanakkor teljesen új működési, művészeti struktúrát teremtett, amely a következő évtizedekben lényegében változatlan maradt. Mindez azt is jelentette, hogy a színházak állami szubvenciót kaptak, azaz nem profitorientált vállalkozásként működtek, dolgozóik állami alkalmazottak lettek, helyáraikat viszonylag alacsonyan állapították meg, így a közönség széles rétegei engedhették meg maguknak a […]

Összeállításunkkal szeretnénk cselekvő teret adni a képzeletnek. Lássuk, milyen – adott esetben a létező struktúrától különböző – elképzelések/alternatívák/víziók élnek (ha élnek) a színházi területen arról, hogy miben mérjük, miben kéne mérni egy városi színház jelentőségét ma, a 21. században. Mik lennének a legfontosabb működtetési és művészeti feladatai, és azokat mennyiben szolgálja a létező gyakorlat, a […]

A Centrál egy igényes bulvárszínház, így nem feltétlen indokolt az önkormányzati tulajdon. Igaz, ha ezt az érvelést elfogadjuk, eladósorba kellene kerülni a többi szórakoztató színháznak is.

Mindenki lehet sikeres, ha az ötlete működőképes, ha van rá igény, illetve ha a vállalkozó – és ez a művészeknél kiemelten fontos – rugalmasan képes alkalmazkodni a helyzethez.

A könyv a színigazgatást mint kulturális menedzseri tevékenységet, mint sajátos szakmát állítja vizsgálódásának fókuszába.

Olyan ez a délután, mint egy kakaós csiga: a legtocsogósabb a közepe.

A struktúra-vita álvita, bármilyen régóta folyik.