Az előadásmód és a színpadról áradó játéköröm élménydús alkotási folyamatról árulkodik. A darabnak javára válik, hogy a társulatok, amelyek előveszik, az adott országhoz, városhoz és a mindenkori jelenhez igazítják a szöveget. Az előadásoknak pedig az tesz jót, ha vagy kitartanak Cărbunariunak a reáliát a nonszensszel vegyítő ábrázolásmódjánál, minél inkább kiaknázva a groteszk humor kínálta lehetőségeket,…
Hajnal Márton: Hol a hiba?
2 in 1 kritika: Garai Judit, Hegymegi Máté, Peer Krisztián: A Negyedik – Dante pokla – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica – Stúdió K Színház
Dante klasszikusától erősen elrugaszkodtak, míg Kleist drámájának az adaptációja esetében csak a hangsúlyokkal játszottak Hegymegi Máté és alkotótársai a két októberi bemutatóban. Azonban a hasonlóságok szembetűnőbbek, mint a különbségek, így például a feszes, pörgős szerkezet vagy a szociálisan érzékeny végkicsengés.
Volt már utcakölyök és király, kislány vagy éppen despota színházigazgató. A Stúdió K Színház alkotóközösségének egyik húzóneve, aki ért a bábok nyelvén, és természetesen hozza magából a kortalan, időtlen, nemileg behatárolhatatlan karaktereket is. Homonnai Katalin számára gyerekkorától egyértelmű volt, hogy az átváltozások művészetét választja. Fodor Tamást tekinti a mesterének, több mint 25 éve tagja az…
Lépésről lépésre hagyjuk magunk mögött a koronavírus járványt, kimerészkedünk a karanténból, a kirakatok üvegében megpillantjuk megtört vonásainkat. Ahogy ott állunk és sajnáljuk magunkat, egyszer csak észrevesszük, hogy hatan-nyolcan ugyanígy merednek a poros, nap vakította tükörbe. Ezen aztán kacagni kell, de legalábbis elmosolyodni, és sétálni tovább újabb kirakatok elé.
A Neuschwanstein kastély olyan látványosság, amelyet szavakkal leírni nem lehet. De még a képek is keveset éreztetnek belőle. Ha azt írom, hogy a kastélyt körüljárva, majd az épületben mászkálva valahol a valóság és a képzelet/álom határvidékén éreztem magam, csak közhelyeket halmozok. Már csak azért is, mert e romantikus mesevilágtól nem idegen a köznapi praktikum sem:…
Bogya Tímea Éva – Rádai Andrea: Egy korosztály, külön utak
Négykezes kritika gyerekszínházi bemutatókról
Megnéztünk szeptemberben jó pár gyerekszínházi bemutatót (én ötöt), és erről a véletlenszerűen összeállt válogatásról főleg az jutott eszembe, hogy mennyire vegyes. Az egyes előadások teljesen másfajta stratégiákkal igyekeznek megszólítani közönségüket (ha egyáltalán), más eszközökkel nyúlnak egy történethez (mert az azért közös, hogy mindegyik történetet dolgoz fel – ami szerintem nem evidens), másfajta energiákkal, anyagokkal építik…
Sokak számára talán a Kolinda és a Makám együttesből ismert. De a szerteágazó érdeklődésű zenészt hamar beszippantotta a színház, ahol ezt a sok műfajúságot, a zenét, a képzőművészetet, a látványt, a színházat egységében művelhette. Szinte egyértelmű volt, hogy a progresszív, az alternatív, a független társulatokban találja meg az alkotás örömét. Az Orfeo Csoport és a…
Régi frázis a magyar színházzal kapcsolatban, hogy nem képes reflektálni a körülötte lévő világra, vagy ha foglalkozik is társadalmi problémákkal, inkább körülír, utalgat, összekacsint a nézővel, és élcelődik a külvilágon, amely legtöbb esetben a politikai hatalmat jelenti. Azaz nem fogalmaz konkrétan, és nem tud húsbavágó lenni.
Adorjáni Panna – Kricsfalusi Beatrix: Kollektív alkotás: módszer és/vagy politika?
Párbeszéd az elmélet(ek)ről
Mit értünk kollektív vagy hierarchiamentes alkotáson? Miért szeretnénk mindenáron egy-egy műhöz egyetlen szerzőt rendelni? És létezhet-e egyáltalán demokrácia a színházban? Párbeszéd az elmélet(ek)ről.