Napról napra

2020. szeptember 28-án a Színház folyóirat Facebook-oldalán került sor Tompa Andrea Érted, értem színházi beszélgetéssorozatának harmadik adására, mely a „Színészek a közéletben”-témával foglalkozott. A beszélgetés videófelvételét most a honlapunkon is megosztjuk olvasóinkkal.

Az 5. podcast vendégei Scherer Péter színész, rendező, Szarka Eszter magyartanár és Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhely művészeti vezetője. Az osztályterem-színház kapcsán szó esik arról, tudnak-e ezek az előadások változást elérni, segíthetik-e az önálló véleményalkotást, a kritikus gondolkodást. Egyáltalán hova jutottunk az elmúlt 20 évben?

Némi hiányérzettel a hozzászólók megkapták, amire vágytak. A beszélgetésbe az alkotók is beleszőtték a gondolataikat. Az is kiderül, hogy Magyarországon azért egy kicsit mást jelentenek a dolgok, mint nyugaton.

Hogyan beszéli ki az elmúlt száz év történelmi traumáit a magyar színház, és milyen céllal teszi ezt? Kinek van igénye a szembenézésre? Melyek a hangsúlyos témák, és van-e, ami tabunak számít? Mitől több a múltfeldolgozás a múltábrázolásnál? Hogyan lesz az egyéni történetek feldolgozásából közösségi-társadalmi múltfeldolgozás? Mi jellemzi a múltfeldolgozó előadásokat, vannak-e alapdilemmák, és vannak-e alapkonszenzusok?

…a csend a legszebb zene. De a csendet is meg kell teremteni, hiszen az is valamihez képest tud lenni.

A beszélgetés a Színház folyóirat 50. születésnapján rendezett ünnepségen, 2018. november 23-án hangzott el a Három hollóban. A beszélgetés lejegyezte Proics Lilla.

Úgy gondolom, Magyarországon nem beszélhetünk általánosságban ilyen határeltolódásokról, inkább csak a független színházi és táncszínházi körökben.

…ha tehát egy adott esetben a meztelenségnek oka és célja van, akkor nem kérdés, hogy szabad-e használni.

…van a szakmán belül egy komoly konfliktus, miközben arról kellene beszélni, hogy a POSzT mitől XXI. századi. Vagy a magyar színház mitől XXI. századi. Merthogy erre most nagyon nehéz válaszolni.

Hamar kiderült számomra, hogy a zsűribe zárkózni nemcsak a vállalt kötelezettség teljesítése, hanem az egyetlen lehetőség a vágyott szakmai töltekezésre.

…csodálkoznék is, ha nem merülne fel Stohl András neve a legjobb férfi főszereplők, illetve a Mary Warrent játszó Péter Kata és az Abigail Willimast megformázó Szilágyi Csenge neve a legjobb női mellékszereplők között.

Erős kontrasztot képez, ahogy a két különböző rendező ugyanannak a szerzőnek a talán kissé giccs-gyanús szövegeihez nyúl.