Napról napra

Szálinger Balázs drámái többnyire mítoszokból (Kalevala, Oidipusz gyermekei) vagy a régmúltból (a Caesar ifjúkorában játszódó Köztársaság) merítenek témát. Ritkán helyezi a mába a történeteit (ilyen kivétel a Becsvölgye), jobban érzi magát a múltban, és a drámán kívül is olyan, mára irodalomtörténetté vált műfajokban, mint az eposz. A Kályha Kati azonban mindössze száz évet ugrik vissza […]

…hiszen miért tartana be egy felelősen gondolkodó állampolgár egy olyan törvényt, mely a félelemből merít erőt, és mit sem segít az ország előrehaladásában.

A most következő bábszínházi gyerekelőadás szövegkönyve nem cuki.

…az egész előadásban nehéz tetten érni, hogy az alapjában véve hatásos és többé-kevésbé profi lebonyolításon túl mi a rendező célja, szándéka a darabbal.

A gond csak az, hogy célközönségként nem emberek, hanem a baromfitelepek lakói vannak belőve…

A hömpölygő, dramatizált szövegben körvonalát veszti az igazság, a jó és a rossz. Nincs mihez viszonyítsunk, hacsak nem Lajka kutyához…

… mintha egy nagy, tépelődő lélek tudatdarabkáit jelenítené meg a sakktábla-játéktéren akciózó tizenkét színész.

… mielőtt eleve és automatikusan pozitívan viszonyulnánk a kortárs magyar színpadi szövegekhez, fontos lenne mindig hozzájuk olvasni a konkrét előadások minőségét is.

Mindeközben, úgy tetszik, végig itt vagyunk valahol Magyarországon, talán Budapest 24. kerületében, Thébavárosban…