A 13. székelyudvarhelyi dráMA fesztiválon egyebek mellett két olyan előadást láttam, amelyek kérdésfelvetései, alkotói ambíciói egybecsengenek – ennek az oka nem egy véletlen mintázat, hanem Hatházi András, és kollégái, akikkel létrehozta ezeket.
Jó ideje figyelem Fincziski Andrea színészi pályáját, sokszor rácsodálkoztam egy-egy alakítására, de számon tartottam egyéb „fincziskedéseit” is. Nagyváradon született, volt színész Temesváron, majd alapítása óta tagja a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznak, ahonnan csak egy rövid svájci kitérő miatt hiányzott. Régóta gondolom, hogy megérdemelné a szélesebb körű, magyarországi figyelmet is, ezért is beszélgettünk. KÖLLŐ KATA interjúja.
A tavalyi kényszerszünet után a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház idén megtartotta a dráMA Kortárs Színházi Találkozót.[1] Az előadások túlnyomó többsége múltidéző, -feldolgozó, -elemző tartalmú. Minden évben szerepelnek a romániai magyar színházak előadásain kívül román nyelvű társulatokéi is. Ez elméletben a világ legtermészetesebb dolga volna, mivel azonban a gyakorlatban nem az, fontos megemlíteni: a fesztivál lehetőséget…
Pál Edit Éva: Amikor meglátja magát a kirakatban
Meghatározatlan időre. Kirakatszínház – Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely
Kirakatszínház egy olyan kisvárosban, ahol néha – valójában szinte mindig – úgy érzed magad, mintha kirakatban élnél. Ha te nem is, a többiek, a többi városlakó biztosan kirakatban van, mert róluk jó sok mindent tudsz, és naiv vagy, amikor azt gondolod, ők nem tudnak rólad jó sok mindent. Pedig de. Még azt is, amit te…
A 2017 óta fennálló MASZÍN (Magyar Színházak Szövetsége: a temesvári, aradi, nagyváradi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi és csíkszeredai színházak érdekképviseleti csoportosulása) idén – Szatmárnémeti és Nagyvárad után – Székelyudvarhelyen rendezte meg szakmai seregszemléjét.
