Napról napra

A Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában egy kereszt alakú játéktér két oldalán ülünk mi, nézők; a színészek pedig a kereszten játszanak. Bizarr, és nemcsak Szophoklész vagy az Antigoné miatt, hanem mert Vereckei Rita díszlete egy déli háborús zónát idéz, valahonnan a muszlim világból.

A városi színházak feladatát és helyi értékét firtató körkérdésünkkel nemcsak a színházak vezetőit, de a fenntartó önkormányzatokat is megkerestük. A helyi politika részéről jobb volt a válaszadási hajlandóság: a tizenhét megkérdezett polgármesteri hivatalból tíz válaszolt – Békéscsaba, Debrecen, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Tatabánya, Székesfehérvár, Szombathely, Szolnok, Veszprém –, sőt, egy helyről két válasz is érkezett. Álljanak […]

Az egyikük még csak most ízlelgeti a pályát, a másikuk, ahogyan ő mondja, színházi veterán. Ami összeköti őket: szerepek és a székesfehérvári Vörösmarty Színház. Egy folyamatosan építkező társulatról, előadásokról, pályáról BALLÉR BIANKA és DERZSI JÁNOS színművészekkel MARTON ÉVA beszélgetett.

A Kartonpapa a színház felkérésére született, és abból a szempontból „klasszikus” dráma, hogy Tasnádi István nem a mostanában gyakran alkalmazott, improvizációkra, a társulat közös munkájára építő munkamódszert követte, hanem „magányos drámaíróként” írta meg a darabot, és a társulat e kész művel kezdett el dolgozni. A történet egy abszurd alapötletre épül: felesége nem fogadja el a […]