Török Ákos: Szereptévesztések, avagy esztétikai zsörtölődés három képben 4 in 1 kritika: Sopron, Szeged, Kecskemét, Székesfehérvár – vidéki táncegyüttesek vendégjátékai Mi van akkor, ha egy táncelőadás saját magát érti félre vagy a nézőit vezeti vakvágányra? Ha olyat ígér, amit aztán nem teljesít, vagy olyat mutat, ami leveti magáról a darab mondanivalóját.
Poszt-it, 2. rész – Pethő Tibor: Mint szú a piszkafában Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 11. szombat Két ember Liliomfiját látom hirtelen; a fiúét élőben, az apáét pedig az emlékeimben.
Urbán Balázs: Az abszurditás hitele Pintér Béla: Szutyok – Székesfehérvári Vörösmarty Színház A díszlet személyes érintettségünket metaforikusan is kiemelő jelentését Hargitai Iván rendezése szerencsére nem hangsúlyozza didaktikusan – inkább hagyja beszélni a történetet.
Miklós Melánia: Mindennapi félelmeink Oleg Presznyakov–Vlagyimir Presznyakov: Terrorizmus – Székesfehérvári Vörösmarty Színház - KRITIKA Az előadás vándorlós koncepciója, azaz a két játéktér közötti váltogatás és a nézők sétáltatása ezzel szemben rendezői bizonytalanságról tanúskodik. Mintha Bagó nem hinné el, hogy az anyag e nélkül is elég érdekes.
Kovács Dezső: Triók és szemfényvesztők A Vidéki Színházak Fesztiválja - JEGYZET Bent a Tháliában is csordultig telt a nézőtér…
