Archive of posts published in the tag: SZFE

Karsai György: Beszámoló Vidnyánszky Attila előadásáról

A nemzeti kultúra túlélésének esélyei, A multikulturalizmus legyőzheti-e a nemzeti kultúrát? – Belvárosi Polgári Szalon

Napokon át vívódtam, írjak-e Vidnyánszky Attila előadásáról, amelyet a Fidesz Cukor utcai Belvárosi Polgári Szalonjában, az „Asszonyok a Nemzeti Egységért Mozgalom” szervezésében tartott. Azért mentem oda e szürreális nevű nőmozgalom rendezvényére, mert a meghirdetett előadás címe (A nemzeti kultúra túlélésének esélyei. A multikulturalizmus legyőzheti-e a nemzeti kultúrát?) felkeltette az érdeklődésemet. Egyszerűen kíváncsi voltam, mit válaszol…

Turbuly Lilla: Kritikusdíjak egy kritikus időszakban

A kritikusdíj negyvenéves történetében eddig egyszer fordult elő olyan rendkívüli esemény, amely meghiúsította a díjazást: 1981-ben a politika szólt közbe. Akkoriban ugyanis minisztériumi jóváhagyás kellett a díjak kiadásához, és a tagok által a legjobb új magyar drámának megszavazott Halleluja, Kornis Mihály darabja nem ment át a cenzúrán. Ezért a kritikusok úgy döntöttek, hogy abban az…

Gubán Mária: Járt utat járatlanért

Papír nélkül színpadon

A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításával járó küzdelemben a jelenlegi hallgatók sorsát folyamatos bizonytalanság övezi: elismerik-e féléves munkájukat? Kaphatnak-e jegyeket? Le tudnak-e majd diplomázni? És itthon vagy netán valamelyik külföldi intézményben? Mihez kezdhet egy színész szakirányú diploma nélkül?

Harmadik típusú lehetőségek

Kerekasztal-beszélgetés a színházképzési reformokról: Bodó Viktort, Ördög Tamást, Schilling Árpádot és Trencsényi Katalint Bíró Bence kérdezte

Érdekes pillanat volt, amikor az SZFE-t politikai alapon és méltatlanul támadók Schilling Árpád szövegére hivatkozva állították, hogy az egyetem rosszul működik. Történhetett ez azért is, mert Schilling valójában már évekkel ezelőtt papírra vetette a színházi képzéssel kapcsolatos gondolatait és kritikáit, emellett egy innovatív oktatási tervet is kidolgozott, amely a honlapján olvasható. A közelmúltban Bodó Viktor…

„Szangvinikusabb, vehemens színészfajta vagyok”

Udvaros Dorottyával Szentgyörgyi Rita beszélgetett

A Szkénében a Kartonpapát próbálja, túl van élete első színházi rendezésén a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a Nemzetiben Szabó Magda híressé vált házvezetőnőjét, Emerencet készül megformálni.

Az ellenállás művészete

A #freeSZFE-mozgalom belülről

2020 meghatározó jelensége volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításával szemben kibontakozó #freeSZFE-mozgalom. A hallgatók performatív, részvételi akcióiból a művészet és a politika közötti határt elmosó ellenállás fakadt. Milyen ez a Magyarországon mindeddig egyedülálló mozgalom belülről? Erről kérdezte ANTAL BÁLINT, MÁRKY ANNA, MILOVITS HANNA és RADVÁNYI FRUZSINA hallgatókat GÁSPÁR MÁTÉ.

Dézsi Fruzsina: Szabad (játék)tér

A #freeSZFE-mozgalom mint térfoglalás

A Színház- és Filmművészeti Egyetem határozott politikai előjellel zajló, siettetett modellváltása holtvágányok, nyílt előítéletek, frusztrációk, szakmai esetlegességek és elvégezetlen (vagy éppen észre nem vett) feladatok alakzatait rajzolja körül.

Kovács Bea: Poszthumán posztszínház, de tényleg

Mihaela-ügy – SZFE, Manna Produkció

Teljes az őrület, csak kapkodom a fejem, egyik szobából a másikba megyek, olvasom a kommenteket, próbálom összerakni a sztorit: az immár szibériai csodamacskává avanzsálódott Mihaelát mindenféle lehetetlen helyzetben kapják rajta, nehéz eldönteni, hogy mi igaz, és mi hírtévé.

A Kaposvár–Budapest járat

Az SZFE útja a modellváltásig

Szeptember 1-jével nagy változások elé néz a Színház- és Filmművészeti Egyetem: a modellváltás önmagában nem kellene hogy veszélyeztessen egy felsőoktatási intézményt, a vezetőség bizonyos korábbi jelek miatt mégis rendkívül sötéten látja a jövőt. KOVÁCS BÁLINT ennek okait ismerteti.

Molnár Zsófia: Polgárosodás

Szezon és fazonok

Az SZFE-n készülődő, konkrét szakmai elemeket egyelőre nem tartalmazó változásoknak nemcsak kritikusai, üdvözlői is vannak – elsősorban az MTT tagszínházainak vezetői között. De milyen színházképet mutat a budapesti képzés szakember-kibocsátásából nem (?) részesülő vidéki színházak 2020/21-es évada? És hogyan jutottunk idáig?