Napról napra

„Ez a könyv a színháztörténet és a színháztörténet-írás kérdéseivel foglalkozik” – olvashatjuk Andreas Kotte monográfiájának Prológusában. Amit a német nyelvterületen alapműnek számító munka kérlelhetetlen kritikával kezel, az az inspiráló ellentmondásokat elsimító egységesítés eredményeként létrejövő mainstream. Amit számtalan szokatlan példa, alig ismert műfajok, magyar nyelvre le nem fordított terminusok és általában marginálisnak tekintett alkotók segítségével, felhasználóbarát […]

A közelmúlt erdélyi magyar színháztörténetének kutatása igen változatos körülmények közt történik. Egyes színházak évtizedeken keresztül a pusztulásnak átengedett, hiányos és penészedő levéltáraihoz képest a bővülő digitális tárak az átlátható, kereshető teljesség ígéretével kecsegtetnek.

Az élet(ünk) újramondott történetekből áll. A modernitás előtt az európai kultúra szóbeli és írásbeli regisztereiben ismert történeteket meséltek újra. A tudás az ismétlésben állt, az eredetiség pedig az újramondás mikéntjében. Amikor a modernitás – a szétrepedező korábbi egységes világképet követően – megteremtette az újdonság, a nóvum iránti igényt (mely a nagypróza megnevezését is adta: novel), […]

Kiterjedt vizsgálatok hiányában meg kell elégednünk néhány jellegzetesnek ítélt minta bemutatásával, melyek szemléletesen reprezentálják a színészcsaládok mindennapjait, s talán további kutatásra serkentenek.

Nevezhetjük a szocializmus diszkrét bájának, de sokkal inkább egy történelmi korszak szégyenletes velejárójának, hogy számos, a színháztörténet szempontjából fontos történésnek nincs semmilyen nyoma a korabeli sajtóban. Miután az apparátus és a felügyeleti szervek fennmaradt iratai lassan nyilvánosságra kerülnek, vagy legalább kutathatók a levéltárakban, nő az esélye annak, hogy a legendákon kívül többet megtudjunk ilyen esetekről.

Molnár Gál Péter hagyatéka, könyvtára, kéziratai, levelezése több intézménybe került. Coming out című befejezett kézirata, Molnár Ferencről írott nyomdakész könyve kiadásra vár, amire a jogörökösnek szándéka is van. A jogtulajdonos SEBESI ISTVÁNnal beszéltetett TOMPA ANDREA, aki a Coming out kötetbe is betekinthetett, mostani számunkban ebből közlünk részletet.

Hatalmas darab asszony, hatalmas hanggal, hatalmas étvággyal és élni vággyal. Mintha három Lorán Lenkéből gyúrták volna össze. Nagy volt rajta minden: a keze, az állán a szemölcse, a bő sötét ruhái. Kedélye is roppant méretű volt. Embert nem ismerek, aki látta volna bánatosan. Kicsattant az életerőtől. Kölcsönözhetett belőle. Osztogatta bőven boldog-boldogtalannak kamatra.

A román vagy helyesebben romániai titkos szolgálatokról már 1841-ből találunk adatokat. Mai értelemben vett titkosszolgálatokról 1892-től beszélhetünk, amikor is a hadseregen belüli hírszerzés mellett megjelenik a civil lakosság soraiban működő, titkos módszerekkel adatokat gyűjtő intézmény. Talán ez az az intézmény, amely minden rendszerváltást túlélt, természetesen a járulékos átszervezésekkel. Mindig ugyanaz és mindig más.

Összetett, folyton alakuló a magyar bábszínházi közeg, amely talán épp jelenleg megy nagy változásokon keresztül. Megújul a műfaj, és miközben a szakma egyre nagyobb figyelmet igényel, csak az a kérdés, megkapja-e.

Abban a kérdésben, hogy a bemutató után megtartott mintegy 75 előadás közönsége mire asszociált, nem mondhatunk semmi bizonyosat. Talán felfedezték azt, amit régen sejtettek, hogy vannak zsidók is, vagy egy zenés pityeregtetőben érezvén magukat sajnálat és együttérzés helyett antiszemita énjük kapott erőre, vagy mindezt észre sem vették, csak azt figyelték, hogy a „kisember” főhős hogyan […]

Korábban csak hébe-hóba tűnt fel egy-egy színháztörténeti tárgyú könyv, mostanában egyre több került a boltokba. Van köztük összefoglaló jellegű mű, alkotói pályát ismertető munka, visszaemlékezés, korrajz és intézménytörténeti kutakodás. A régebbi és újabb kötetek közül ezúttal négyet szemlézek.

A Turay Ida Színházról bizonyára nem elsősorban szorosan vett színházkritikai szempontból érdemes értekezni. Szigorúan vett esztétikai teljesítményénél alighanem fontosabb az a társadalmi szerep, amelyet a maga közegében betölt. A Turay Ida Színház a Kálvária téren, a főváros VIII. kerületében van, annak is a külső részén. Kérdés, van-e ennek jelentősége.