…ez alkalommal személyesebb színezetű a program. A legsikerültebb standupokban a jelen közállapotának éles, odamondó kritikája inkább az önvallomás, a saját sorskérdések kihangosításának „melléktermékeként” jelenik meg.
…az egyes produkciók olyan finom utalásokkal kapcsolódtak egymáshoz, hogy azt kell feltételeznem, valamiképp összedolgoztak ők négyen, hogy az est egységesen szőtt varázspalástot kapjon.
Először csak a zaj jelzi: a sötétben valami mozgásba lendült. Mert a világ így kezdődik: nem bummal, csak nyikorgással, recsegéssel-ropogással – mintha szétesni készülne a (színpad)technika. Aztán szép fokozatosan a zaj forrására is fény derül: a roppant masinának csupán az emberi alkatrészei lazultak ki, és görögnek gazdátlanul ide-oda, kiszolgáltatva a gravitációnak és a terepviszonyoknak. Demonstrálva, […]
A digitális technológia fénysebességű fejlődése, a technológiai eszközök állandó jelenléte és szociális interakcióink digitalizálódása is mind arra ösztönöznek bennünket, hogy újragondoljuk korunk táncnézőjének szerepét és megváltozott igényeit. A különböző videojátékok, mozik (3D 8K), szabadulószobák és egyéb, immerzivitásra épülő szórakozási lehetőségek erős hatással vannak befogadásunkra, észlelési küszöbünkre. Interaktivitás, multiszenzoriális élmény, hibrid formák, kevert média és többdimenziós […]
Hód Adrienn koreográfus és csapata az Önök kérték!-ben képes úgy beszélni társadalmi konfliktusokról, a művészlét belső harcairól, vívódásairól, egyéni problémákról, mélyen szántó pszichológiai kérdésekről és aktuálpolitikáról, hogy közben nem arról beszél. Vagy éppen arról, de úgy, hogy messze túllépi a jelenlegi társadalmi normák által szabályozott párbeszédes formák konvencióit, és a lehető legprovokatívabb formában, tabuk, szégyen […]
Vajon hány évet kell megélnünk ahhoz, hogy gondolatainkba erősen befészkelje magát az idő múlásának a gondolata? Hogy elkezdjünk azon tűnődni, hogy a számunkra megadatott időt milyen tevékenységgel, hol szeretnénk eltölteni, milyen térben, milyen világban? Olyanban, ahol az élettől szagosra izzadja magát az ember, vagy a test mozgását nem igénylő (a hús-vér testet sem igénylő) steril […]
A megkérdezett szabadúszó táncosok mindannyian jelentős bevételektől estek el a pandémia miatt – minél jobban futott valakinek a szekere, annál inkább. A különbségek abból adódnak, kinek voltak korábban is alternatív bevételi forrásai, milyen tartalékokat tudtak felhalmozni, jelenleg milyen próbafolyamatokban vannak benne, hogyan állnak a digitális térhez, illetve milyen egyéb túlélési stratégiát tudtak kidolgozni.
La Fontaine állatsorsokba burkolt üzenetét a henye tücsökről és a szorgos hangyáról sziklaszilárd útravalóként kapjuk moralitás nevű tarisznyánkba[1]. Kisgyermekkoromban még tiszta volt a képlet, hogy mire utal a tücsök és mire a hangya szimbolikája, egyszerűen azért, mert szerelmes voltam az óvónénibe és féltem a tücsköktől, később azonban kezdett gyanússá válni a dolog.
Amíg korábban a tánckritikának az előadásélményen túl ágazati és műfaji kritériumokat is szem előtt kellett tartania, sőt számon kérnie, ha csorba esett rajtuk, könnyebb dolga volt. Volt ugyanis mihez igazodnia. Voltak mérőzsinórok. A kortárs táncban azonban nincsenek műfajok, így műfaji kritériumok sincsenek, tehát számon kérni sem lehet rajtuk semmit. (Helyesbítek: sok mindent számon lehet kérni, […]
Róna Viktor-életműkiállítás kapcsán négy, nemzetközi karriert befutott magyar táncművésszel, BANKA VIKTORral (Ballet Vlaanderen), DOMOSZLAI EDITtel (Rambert Dance Company), LUKÁCS ANDRÁSsal (a Wiener Staatsoper egykori táncosával, a Győri Balett művészeti vezetőjével) és SIMON ISTVÁNnal (Balett Dortmund), valamint GARA MÁRK tánctörténésszel beszélgettünk. A sztártáncos fogalmának alakulása mellett szó esett a tánc műfaját érintő globális trendekről, valamint arról, […]
Négy erdélyi előadás, négy különböző perspektíva, az egyetlen közös vonásuk, hogy megpróbálnak új kifejezésmódokat találni egy olyan krízissel teli év megfogalmazására, amelyben a megszokott szavak úgy váltak le tárgyukról, mint a cipőtalp.
A kortárs táncszíntér sokszor láthatatlan, de egyre gyakrabban látszó játékmestereivel ültünk le beszélgetni: azokkal a zenészekkel és zeneszerzőkkel, akik emblematikus táncelőadásokhoz járultak hozzá az akusztikai dimenzió megteremtésével. GRYLLUS ÁBRIS, KERTÉSZ ENDRE, PHILIPP GYÖRGY és PORTELEKI ÁRON eszmecseréjéből kiderül, hogy a munkamódszereket és a zenész szerepének megítélését illetően még ezen a szűk szcénán belül is meglehetősen […]
