Napról napra

Alighanem csupán a véletlen sodorta időben egymás mellé a Duna pesti, illetve budai partjára a két, klasszikusokat újrahangoló premiert. Az viszont nem véletlen, hogy az utóbbi években megszaporodtak azok a bemutatók, amelyek nem pusztán rendezői eszközökkel, kisebb-nagyobb dramaturgiai beavatkozásokkal értelmezik át, helyezik mai kontextusba a klasszikus drámákat, hanem új szövegváltozatot, illetve az eredeti nyomán készült […]

A párizsi Comédie Française társulata kétszer játszotta Tartuffe, avagy a képmutató című előadását a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó keretében a budapesti Nemzeti Színházban. Az előadás rendezője Ivo van Hove, a kortárs nyugat-európai színház kiemelkedő alkotója, Hollandia kvázi nemzeti színházának, a Toneelgroep Amsterdamnak a vezetője. Van Hove előadásai rendre nemzetközi együttműködések keretein belül készülnek, és megjárják […]

Színházkísérletek politikára kis- és nagyszínpadon – ez lehetne az alcíme annak a tanulmánynak, amely a Miskolci Nemzeti Színház friss bemutatóinak igen vaskos közéleti vonásait helyezné előterébe. Merthogy Woland és Tartuffe mellett felsorakozik itt a teljes magyar elit, sőt még a kocka is fordul egyet: kivételesen ők húzzák a rövidebbet.

… huncut egy rendező Bocsárdi László. Mert ellát minket bőven apró viccekkel, vizuális és akusztikus gesztusokkal és jelzésekkel, de (…) egy egészen más kódrendszer is kínálkozik az olvasathoz.

…a láthatóan eredményes művészi teljesítmény nyilvánvalóvá teszi, következetesen építkező társulatról van szó.

 Így aztán mégis elbukik Tartuffe, a szemforgatonc. Vagyis persze nem.

A nyugalom előadása azt a benyomást kelti a nézőben, hogy a marosvásárhelyi születésű Bartis Attila regényének színpadi adaptációja jó kezekbe került a Tompa Miklós Társulatnál.

Bagossy értelmezésében nem Tartuffe (Nagy Zsolt) kegyes szólamaitól esik hasra Orgon (Znamenák István), hanem a kegyes szólamokban való hinni akarás stréber igyekezete ejti transzba.