A fiatal alkotók nem magukat helyezték piedesztálra, hanem együtt gondolkodtak a táncosokkal, a társművészetek képviselőivel, és a legtöbb esetben improvizációs munkafolyamatra alapoztak. Ez is egy út: legyen műhelymunka, legyen közös improvizálás, de bizonyos feladatok ebben az esetben sem megspórolhatók.
Török Ákos: Az emlékezés farvizén táncolók
3 in 1 kritika: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes előadásairól
A Ballare és a Solus Christus kétessége mellett a Tánckánon megmutatta, megfelelő kezekben egy központi forrásokkal megtámogatott emlékév is lehet elég inspiráció. Mégis valahogy szebb történetnek hangzik Horváth Csaba esete Bartók Bélával.