Archive of posts published in the tag: Tom Stoppard

Proics Lilla: A nyúl az!

Rosencrantz és Guildenstern halott – Apertúra

A Rosencrantz és Guildenstern halott, a strómanok ócskaságáról, továbbá az alámerülő-kibekkelők gyávaságáról szól, arról, hogy a közreműködésük jussa ostobán jelentéktelen, elkerülhetetlen hirtelen halál. Illetve szólhatna mondjuk arról.

Upor László: Az első nyolcvan év

Tom Stoppard ma nyolcvan éves

Gyengéden gúnyolódik, szemérmesen rajong; érzelmessége frivol, romantikája keserű, istenkeresése profán. Szinte sosem „győz a jobbik”, de el sem bukik nemtelenül.

KOVÁCS NATÁLIA: VAGY-VAGY

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott – KRITIKA

Szikszai Rémusz legújabb rendezése – amely Tom Stoppard abszurd drámáját dolgozza fel – rizikós vállalkozás. Éppen azt a vonását tekinthetjük ugyanis egyik legfőbb erényének, mely mindent elrontó gyengesége is lehetne.

Tompa Andrea: Félhalott

Rosenkrantz és Guidenstern halott - Szputnyik - KRITIKA

Nincsen halál, vallja a posztmodern…

Sz. Deme László: Stoppard

Upor László Majdnem véletlen című könyvéről

Upor László Stoppardról szóló monográfiája nem hagyja figyelmen kívül a részleteket, és összefüggéseiben dolgozza fel a teatralitás szózsonglőrének életét és művészetét.

Nánay István: Hamletra várva

Nánay István a Rosencrantz és Guildenstern halott előadásáról

A negyvenöt évvel ezelőtt írt darab olyan szakaszhatár az angol színműirodalomban, mint az egy évtizeddel ezt megelőző Osborne-dráma, a Dühöngő ifjúság volt.

Tompa Andrea. Moszkva, tiszta pszicho

Tompa Andrea az Arany Maszk Fesztiválról

A kontemporaneitás, a saját korával való együttélés fájdalmasan hiányzik a mai orosz színházból. És a társadalomból is.