Napról napra

Két közösségi színházi előadás: az egyik a pályaelhagyó, pontosabban a státusztörvény után (vagy ellenére) is pályán maradó pedagógusok helyzetét világítja meg, a másik a kivándorlásról, a külföldön való boldogulásról szól. Az alkotók között van átfedés, segítették egymás munkáját. A résztvevők pedig a műfajnak megfelelően kívülről érkeznek a színházba, hogy ott sorsukról, traumáikról, érzelmeikről beszéljenek a […]

Közösségi birsalmabefőzésre hív egy barátom. Jól hangzik: a birs érdekes gyümölcs, kicsit szürkezóna a bejáratott gyümölcsfogyasztásom szempontjából, ráadásul Budapest közösségi terein ültetett fákról szüretelnénk a Flaszter – 1. Budapesti Köztéri Kortárs Művészeti Biennálé keretei között. Az esemény informatív részében feloldhatnám azt az engem régen foglalkoztató dilemmát is, hogy a közelünkben lévő park fügefáiról hazahozhatom-e a […]

Galántai György 1966-tól bérelte művészeti célból a boglári temetődomb egyik kápolnáját, ahol alkotóként a magyar neoavantgárd színe-java megfordult. Néhány év után azonban a kádár-kori hatóságok bezárták és felszámolták az alkotótelepet. A betiltás ötvenedik évfordulójára az EKF Veszprém-Balaton rendezvénysorozat részeként eseménysorozat született, a helyi hátteret a Babel Camp adta.

Van-e értelme közösségi színházat csinálni, miközben olyan sok jó színész van, akiket színpadon nézhetünk? Milyenek ezek az előadások, amelyek személyesen fogalmaznak magukról és a közösségükről – ahhoz képest, hogy nem is színészek játszanak bennük? Nyilván bárki megmutathatja színházi formában is, amit erre érdemesnek gondol, és ami mások érdeklődésére is számot tarthat, hiszen az egyéni mintáink […]

Mindenki fél valamitől? – teszi fel a kérdést a Trafó Gondolat Generátor című programja, a válaszon pedig nem gondolkodunk sokat, hiszen erről szól a féléves munkafolyamat során civil fiatalokkal elkészített előadás: igen, mindenki fél. A kérdés inkább az, hogy mindenki ugyanattól fél-e, és hogy mennyire.