Napról napra

Míg Móricz regénye a politikai pályához, közélethez társított nemes képzetek leleplezésén munkálkodik, a TÁP Színház verziója – mintha nem tehetne mást – adottnak veszi ezek hiányát, tocsog a titkos függöny mögötti világ nyílt titkaiban. Ha valaki átment a szűrőn, s ezekben semmi megrökönyítőt nem talál, még mindig tanakodhat, mitől lesz ez a közel háromórás burjánzó […]

Lassan építkező krimi-dramaturgia, pontos alakítások, mértani térkezelés. A virtuális valóssággal játszó pedofil-történet óvatosan közelít, majd a létkérdések sűrűjébe húz, hogy kötődésről, bizalomról személyiségről gondolkodjon.

…a TÁP Színház előadásában maga az olvasás aktusa válik színházi eseménnyé, miközben a hangvétel – az irónia és a nosztalgia – a nem első olvasat érzését kelti.

Talán túlzás lenne azt állítani, hogy a halál adja az élet értelmét, de annyit azért megkockáztatnék, hogy a halálunk tudata nélkül kevésbé forszíroznánk a tennivalóinkat. Márpedig a Nagy büdös semmibe nem másról szól, mint az élet értelmetlenségéről, akarom mondani, értelméről.

A Táp Színház magyarIQm című előadása a leírás szerint „őshonos bemutató”, amely a produkciónak otthont adó Trafó honlapján a színházi előadások között sorakozik, bár az, amit látunk, tulajdonképpen nem más, mint igénytelenül összetákolt kabaréest a magyar internet clickbaites bugyraiból.

A látvány is azt az érzést fokozza, hogy félelmetes árnyak és a tudatalatti erdejében járunk.

Igen, nézzük meg jól magunkat: mindannyian benne vagyunk az előadásban, benne vagyunk a valóságban, benne vagyunk a korrupcióban…

Vinnai András üde (és alaposan túlírt) darabjában szikrázó meg lapos gegek zuhognak; iróniája jeges, dermesztő és kacagtató.

A korrupcióról szól a mese. Lélegezzünk mélyeket.

Vajdai Vilmos rendezése a két történetszál összefűzésének eszközéül koherens képi és zenei világot választ.

Sok a – talán időhiány szülte – kényszermegoldás (kényszer-megoldatlanság) a produkcióban.