Napról napra

…a Tennessee-darabban Szemenyei János, az Albee-előadásban pedig Rusznák András volt egészen lenyűgöző.

…Zsótér mintha ezúttal jobban bízott volna a szöveg erejében, mint a korábbi előadásokban.

Nos, aki a Nemzeti Színházban örömét leli a Körhintában, az nemigen tudhat mit kezdeni a Branddal. És nem ideológiai tartalom különbözteti meg egymástól élesen a két előadást, hanem a minőségük, valamint a bennük rejlő színházfelfogás és szakértelem (illetve az utóbbi hiánya).

Jago utálja a „feketét”, mégis Coca-Colát iszik; utálja a „csokit”, mégis egymás után tömi magába a szamócás négercsókokat. Jago valójában Othellót akarja, ami az előadás szerint érthető, hiszen a férfi meleg.

Nézhetjük persze bizonyos aspektusból farce-nak (ahogy magunkat nevetségesnek), de egyelőre nem az.

Don Juan pedig felcserélhetővé válik Jézussal…

 …nehéz bárkiben is meglátni a jót, s ebben Zsótér sem segít.

Acélkemény anya. Törékeny fájdalom-hercegnő.

Az egészben az energiák áramoltatása a legfontosabb.

Blanche magyart tanít egy amerikai kisváros középiskolájában.

…a széksoroktól fedetlenül hagyott szűk passzázson folyik a játék keresetlen kelléktelenséggel és igencsak szerelemre termett színészekkel.

Olyan világot ábrázol, amelyet mindenestől átitat a politikától függő fortélyos félelem…