… a magyar megosztottság a kelet és nyugat közötti, hol csatlakozni, hol harmadik utat keresni vágyó, magányos és harcra kényszerített (avagy a harcot magára kényszerítő) létezés átka, úgy tűnik, része az örök körforgásnak.

Petőfi Sándor egyetlen drámájából Peer Krisztián, Sediánszky Nóra és Koltai M.Gábor új szövegváltozatot írt. A belőle készült előadást – Koltai M. rendezésében – 2013. május 4-én mutatták be Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban.

Részletek a kritikákból:
„Petőfi Sándor egyetlen, 1846 telén keletkezett drámája 1130 körül játszódik. Viszályok idején, válságos történelmi pillanatban. Akkor, amikor az uralom megszerzése s megtartása erő, cselszövés és kíméletlen küzdelem eredménye. Petőfi valóságos, valamint fiktív személyeket felléptető, II. (Vak) Béla korát idéző, vadromantikus darabja Nyíregyházán történelmi parabolaként úgy tárja
elénk a trónkövetelő Borics, illetve a világtalan király, azaz a hataloméhség és a hatalommegtartás harcát, hogy benne nemcsak az Árpádház prominenseinek, hanem későbbi korok uralkodóinak módszereit is látjuk. […]
Koltai M. Gábor úgy marad hű Petőfihez, hogy a romantikus pátoszt olykor a (kikacsintó) humor oldja.”
(Karádi Zsolt, szon.hu)

„A Tigris és hiéna története bizonyos értelemben olyan, mint egy kiszámítható szappanopera: mindenki mindenkivel valamilyen rokoni kapcsolatban van, és mindenki a saját, szerinte jogosan őt illető örökségét/vagyonát/szerzeményét szeretné kikaparni, illetve az őt ért jogtalanságot kívánja minél alaposabban megbosszulni. A főbb szereplők: a földönfutó, ezért aktuális érdekeinek megfelelve köpönyeget forgató, a maga szempontjából azonban mindvégig elvhűen cselekvő, kiábrándult és cinikus Saul, aki – mint utóbb kiderül – vértestvére a Magyarország elleni hadjáratra készülő galíciai fejedelemnek, Boricsnak és – mint utóbb kiderül – fia a Magyarország uralkodója ellen pártütésre készülő zsoldosnak, Sámsonnak és fia a korábbi király, Kálmán elűzött feleségének, Predszlávának, aki az anyja Boricsnak, továbbá szerelmes Ilonába, Vak Béla feleségébe, aki gyakorlatilag maga irányítja az országot, ezért árulja el Boricsot, akivel színleg szövetséget kötött, illetve Sámsont, akiről kiderül, hogy az apja (ugye), ezzel beteljesítve anyja bosszúját rajta. Lehet követni?
Koltai M. Gábor rendezésében lehet követni, de nem ez az érdekes, hanem a szövetségképzés, az érdekviszonyok változásainak alakulása, a politikai egyensúlyozás, a hatalomszerzési és megosztási technikák motivikájának ábrázolása, ami egyáltalában nem 1130-ra, hanem a magyar történelmi múlt állandó körforgására reflektál […].
Petőfi szövegét Sediánszky Nóra dramaturg, Peer Krisztián és Koltai M. Gábor igazítja korszerűvé, és az igazítást érdemes szó szerint venni: az alkotók ugyanis nem átírják Petőfit, hanem helyzetbe hozzák; a legkortársabbnak ható szövegek közül a legélesebbek, például a főurak hazaárulózása (azokra vonatkoztatva, akik nem úgy gondolják, ahogyan ők), vagy a király és a királyné beszéde a gyűlésen, az bizony Petőfi, úgy, ahogyan 1846-ban megírta. Ez korántsem meglepő persze, teljesen mindegy, hogy 1130, 1846 vagy 2013: a magyar megosztottság a kelet és nyugat közötti, hol csatlakozni, hol harmadik utat keresni vágyó, magányos és harcra kényszerített (avagy a harcot magára kényszerítő) létezés átka, úgy tűnik, része az örök körforgásnak.
(Ugrai István, 7ora7.hu)

A dráma megtalálható a „Drámák” menüpont alatt, és letölthető INNEN

 

Facebook Comments