…minden évben szinte nulláról kell kezdenie az építkezést Balog József művészeti vezetőnek és maroknyi csapatának, ezért aztán fokozott szükség van a rögtönzés és a megújulás képességére.

 Előre lelövöm a poént:‭ ‬a szegedi THEALTER Fesztivált a‭ ‬mára a politika martalékává‭ ‬tett hazai színházifesztivál-térkép‭ ‬egyik legmegbízhatóbb,‭ ‬legizgalmasabb központjának tartom.‭ ‬Sommás ítéletem mögött sok tapasztalat áll:‭ ‬több mint egy évtizede figyelem‭ ‬nézőként,‭ ‬kritikusként,‭ ‬majd a‭ ‬szakmai beszélgetések moderátoraként,‭ ‬idén pedig a fesztivállap és a fiatal színháztudósok írta blog szerkesztőjeként,‭ ‬önkéntes művészeti tanácsadóként a fesztivál útját és kényszerű,‭ ‬illetve maga választotta irányváltásait.‭ ‬A THEALTER az a hely,‭ ‬ahol a merész kísérletezés és a nívós szórakoztatás korántsem kizáró,‭ ‬sokkal inkább egymást erősítő‭ ‬tényezők.‭
És hogy huszonnegyedik életévébe lépve mitől olyan markáns‭ ‬még mindig a THEALTER profilja‭? ‬Például attól,‭ ‬hogy nem agyondotált haknifesztivál,‭ ‬nem a kurrens‭ ‬politika cimborája,‭ ‬nem ideológiai törésvonalak mentén egyensúlyozgatni akaró,‭ ‬minden oldal összes‭ ‬percemberkéjét felvonultató pártrendezvény.‭ ‬Nem áltatja magát és másokat azzal,‭ ‬hogy lépten-nyomon hangsúlyozná,‭ ‬hogy a legjobb előadások gyűjtőhelye.‭ ‬Nem gondolja,‭ ‬hogy egy fesztivál díszvendégének az a dolga,‭ ‬hogy naphosszat kávézók teraszán illegesse magát.‭ ‬Nem hiszi,‭ ‬hogy a fiatalok majd‭ ‬maguktól besétálnak a színházba.‭ ‬Nem gondolja azt sem,‭ ‬hogy kicsinyes egyezkedés után kellene kiválasztani,‭ ‬hogy kik döntenek a találkozó díjairól.‭ ‬És nem találja sértőnek a megalapozott kritikát sem.‭
Tegyük hozzá gyorsan:‭ ‬igen,‭ ‬ez‭ ‬lenne a normális ügymenet.‭ ‬Egy‭ ‬másik országban feltétlenül.‭ ‬És mindez nem jelenti azt,‭ ‬hogy a nehézségek ellenére ez a szó szoros értelmében vett rendszerváltó fesztivál ne működne olajozottan és szinte teljesen hibátlanul.‭ ‬Lehet úgy tenni,‭ ‬mintha a normális ügymenet nem lenne érték,‭ ‬de ha a fenti jellemzők által meghatározott,‭ ‬napjainkból nagyon is ismerős koordináta-rendszerben gondolkodunk,‭ ‬akkor muszáj észrevennünk,‭ ‬hogy a szegedi szervezők‭ ‬erőfeszítése heroikus,‭ ‬hogy évről évre ne egyszerűen hozzák az előző‭ ‬egy,‭ ‬öt,‭ ‬huszonhárom év színvonalát,‭ ‬de egyértelműen meg is haladják azt.‭ ‬Teszik mindezt egy velük alapvetően és érthetetlen módon barátságtalan környezetben,‭ ‬ahol rendre financiális és logisztikai problémák állnak elő a pénzosztó kuratóriumok és a helyi hatalmasságok kényétől-kedvétől függően.‭

16_mielott az ej leszall_csata_hanna

Mielőtt az éj leszáll‭! (‬k2‭ ‬Színház‭)‬.‭ ‬Csata Hanna felvétele

Talán éppen ebben áll a nagy titok,‭ ‬vagyis hogy‭ –‬szigorúan anyagi,‭ ‬nem pedig esztétikai értelemben‭ –‬minden évben szinte nulláról kell kezdenie az építkezést Balog József művészeti vezetőnek és maroknyi csapatának,‭ ‬ezért aztán fokozott szükség van a rögtönzés és a megújulás képességére.‭ ‬Itt valóban mindig meglepetés éri a visszajáró nézőt és a szakmabelit:‭ ‬a nagy reményekkel elindított kezdeményezések‭ (‬például a hely-‭ ‬specifikus projektekre hirdetett pályázat‭) ‬és együttműködések‭ (‬például‭ ‬évekkel ezelőtt az Alternatív Színházi Szemlével,‭ ‬nemrég a Független Előadó-művészeti Szövetséggel történt összebútorozás‭) ‬gyakran nem találnak,‭ ‬mert a kiszámíthatatlan környezetben nem találhatnak folytatásra,‭ ‬ilyenkor pedig jól jön az improvizáció.‭
Amire idén is szükség volt,‭ ‬hiszen bár a szervező MASZK Egyesület éves működési támogatása,‭ ‬az önkormányzati segítség és néhány kisebb volumenű,‭ ‬többek között NKA-s nyertes pályázat nagyjából hozta a szükséges büdzsét‭ (‬ami a Pécsi Országos Színházi Találkozó‭ ‬150-160‭ ‬milliós támogatásának átlagosan‭ ‬és legföljebb a‭ ‬10‭–‬13‭ ‬százaléka,‭ ‬amióta van THEALTER‭)‬,‭ ‬mégis komoly érvágást jelentett,‭ ‬hogy az NKA Kulturális Fesztiválok Kollégiuma indokolatlannak találta a fesztivál bármilyen szerény összeggel történő támogatását.‭ ‬Nyilván kellett a pénz a rövid vagy annál is szerényebb múlttal rendelkező,‭ ‬meghatározható cél‭ ‬és irány nélkül sodródó dzsemborikra,‭ ‬a menedzsmentnek viszont ilyenkor el kell gondolkodnia az adódó lehetőségeken.‭ ‬Például le lehet mondani a fesztivált,‭ ‬esetleg néhány nappal lerövidíteni,‭ ‬illetve alább adni‭ ‬az igényekből,‭ ‬vagyis minden értelemben olcsóbb‭ ‬produkciókat meghívni.

17_ketszobas lakas_revesz robert P2040153

Kétszobás lakás‭ (‬Niv Sheinfeld és Oren Laor‭)‬.‭ ‬Révész Róbert felvétele

A THEALTER azonban‭ –‬mint az eddigiekből is kiderülhetett‭ –‬szembemegy a kortárs trendekkel,‭ ‬ahelyett,‭ ‬hogy szembeköpné magát,‭ ‬hűséges nézőit és‭ ‬fellépőit.‭ „‬Korszerűtlenségéből‭” ‬következik minden‭ ‬erénye és némi támogatással orvosolható hibája.‭ ‬Meg valahol a kettő között például az,‭ ‬hogy a szó több értelmében tudott‭ (‬még ha nem is feltétlenül akart‭) ‬kicsi maradni:‭ ‬a hazai független színházi és táncos szcéna legizgalmasabb produkcióit Budapesten kívül rendszeresen egyedül a szegedi MASZK Egyesület‭ ‬őszi és tavaszi rendezvényein,‭ ‬no meg a THEALTER-en lehet elcsípni,‭ ‬a minőségi előadások belföldi forgalmazása nem kiemelt cél.‭ ‬Hova is vezetne a gondolkodó,‭ ‬kérdező,‭ ‬nyitott,‭ ‬provokatív,‭ ‬minden értelemben szokatlan‭ ‬előadások széles körhöz történő eljuttatása‭? ‬A THEALTER ebben is úttörő tevékenységet végzett:‭ ‬amellett,‭ ‬hogy szívós munkával felnevelte a saját közönségét,‭ ‬nem szűnik meg újabb rétegeket is megszólítani és a bátor formai-tartalmi kísérletezés iránt nyitottá tenni‭ ‬őket,‭ ‬így is küzdve az előítéletek ellen.
A fesztivál programja több,‭ ‬egymást kiegészítő,‭ ‬s mint látni fogjuk,‭ ‬egymással folyamatos párbeszédben álló rétegből tevődik öszsze.‭ ‬Változatos halmazokat lehet-‭ ‬ne rajzolni nemzetközi és magyar nyelvű előadásokból,‭ ‬belföldi és határon túli magyar alkotók műveiből,‭ ‬szegedi és budapesti különlegességekből,‭ ‬színházi,‭ ‬táncos vagy‭ ‬éppen képzőművészeti nyelvet előnyben részesítő produkciókból,‭ ‬tapasztalt vagy pályájuk elején álló útkeresők bemutatóiból,‭ ‬áttételesen vagy nyíltan politizáló estekből,‭ ‬a régmúlt vagy a jelenvaló történeteit kreatívan újramesélő előadásokból,‭ ‬egy-‭ ‬vagy sokszemélyes,‭ ‬gyerekeknek vagy felnőtteknek címzett történetekből.‭ ‬A következőkben a teljesség igénye nélkül‭ –‬hiszen kilenc napon keresztül napi három-öt program zajlott idén is‭ –‬a fontosabb csomópontokat‭ ‬emeljük ki,‭ ‬melyek a‭ ‬2014-es fesztivál emblémái lehetnének.‭

18_mandicgep_revesz robert P2000294

MandićGép‭ (‬Via Negativa‭)‬.‭ ‬Révész‭ ‬Róbert felvétele

Természetszerűleg leginkább a nemzetközi programot határozzák meg a feszes pénzügyi keretek:‭ ‬a néhány szereplős,‭ ‬szerény technikai igényű,‭ ‬ugyanakkor ütős darabok nagy eséllyel kerülnek a fesztivál közönsége elé,‭ ‬köztük új‭ (‬idén például az izraeli Niv Sheinfeld és Oren Laor párossal‭) ‬és visszatérő fellépőkkel‭ (‬így a Via Negativa produkcióival‭) ‬egyaránt találkozni.‭ ‬Mindkét itt kiemelt előadás egyik központi kérdése a‭ (‬férfi)testhez való viszony.‭ ‬Az izraeli kritikusok által‭ ‬2013‭ ‬legjobb táncelőadásának választott‭ ‬Kétszobás lakás laza értelemben vett rekonstrukció:‭ ‬egy harminc évvel korábbi,‭ ‬ikonikus táncduett érzékeny újramondása,‭ ‬ahol‭ –‬és ez a legfontosabb nóvum az eredetihez képest‭ –‬mindkét közreműködő férfi.‭ ‬A civil életben is párt alkotó táncosok közvetlensége és‭ ‬őszintesége lehengerlő erejű:‭ ‬előadásuk nem a homoszexualitás apológiája,‭ ‬épp ellenkezőleg,‭ ‬minden gesztusuk és akciójuk arról beszél,‭ ‬hogy a másság avítt fogalom.
A színház és nézőtér közti határok feszegetését‭ ‬kedvvel‭ ‬űző Via Negativa‭ –‬és egyben Szlovénia‭ –‬sztárszínészének,‭ ‬Marko Mandićnak a‭ ‬MandićGép című one man show-jában szintén a test az egyik főszereplő.‭ ‬Méghozzá a saját sokat látott,‭ ‬kitartóan edzett,‭ ‬az elmúlt másfél évtizedben a legváltozatosabb színpadi próbatételeknek kitett teste,‭ ‬ami a színészgép legfőbb munkaeszköze,‭ ‬s mint ilyen,‭ ‬muszáj,‭ ‬hogy kivételesen‭ ‬strapabíró,‭ ‬rugalmas legyen.‭ ‬Mandić a másfél órás előadás során többtucatnyi eljátszott szerepéből ragad ki részleteket,‭ ‬idézeteket.‭ ‬Kisebb tematikus csoportok‭ ‬és megvilágosodásszerű egybeesések sora születik így,‭ ‬a nézőtérről a színpadra behozott,‭ ‬akaratukon‭ ‬kívül,‭ ‬némán is szereplővé váló nézők‭ ‬pedig többnyire belemennek a játékba.‭
A többszörösen összetett magyar nyelvű program meghatározó eleme az utóbbi három évben a díszvendég meghívása:‭ ‬Pintér Béla,‭ ‬Horváth Csaba után a MASZK és a THEALTER egy régi barátja,‭ ‬koprodukciós partnere,‭ ‬visszatérő vendége,‭ ‬Urbán András‭ ‬kapta‭ ‬a megtisztelő címet,‭ ‬aki amellett,‭ ‬hogy‭ ‬Magyarországon először látható szabadkai és újvidéki rendezéseivel volt jelen,‭ ‬workshopot is tartott érdeklődő fiataloknak.‭ ‬Urbán három produkciójában legalább két,‭ ‬nagyon különböző arcát mutatta meg a szegedi nézők-‭ ‬nek.‭ ‬A szabadkai‭ ‬Rózsák‭ –‬mely a fesztivál ifjú bloggerei által odaítélt kritikusdíjat érdemelte ki‭ –‬előképe a Tolnai Ottó-szövegre komponált‭ ‬A kisinyovi rózsa volt,‭ ‬szintén Urbán András rendezésében.‭ ‬A rövid bevezető idézettől eltekintve szavak nélkül játszott‭ ‬Rózsák lírai víziók,‭ ‬megmosolyogtató rémálmok,‭ ‬képzőművészeti bonyolultságú installációk sorozata.‭ ‬Bámulatos,‭ ‬ahogyan a monokróm,‭ ‬fekete,‭ ‬szűk mikrovilág a szemünk előtt növekszik,‭ ‬izmosodik kozmikus látomássá.‭ ‬És közben az agyag,‭ ‬a szög,‭ ‬a deszka,‭ ‬a‭ ‬csipke,‭ ‬a flamingó,‭ ‬a cintányér,‭ ‬a homok,‭ ‬a szőrme,‭ ‬meg persze az‭ ‬őket életre keltő színészek játékos,‭ ‬mégis súlyos utazásra hívnak minket.
Az Újvidéki Színház fesztiváljáró,‭ ‬máris sokszorosan díjnyertes‭ ‬Neoplantája és az egyhetes szegedi workshop alatt született‭ ‬Antigoné-előadás másfajta világba kalauzolt.‭ ‬Szókimondó,‭ ‬harsány,‭ ‬bátran politikus produkció mindkettő.‭ ‬Míg az egyik Újvidék legújabb kori történelmét,‭ ‬a másik egy ókori klasszikust tekint kiindulópontnak,‭ ‬de mindkettőt szigorúan,‭ ‬feszesen átszűri a játszókon meg a mai,‭ ‬hőstelen világunkon.‭ ‬Az‭ „‬újratöltött‭” ‬Antigonéban mi,‭ ‬némaságra‭ ‬kárhoztatott nézők vagyunk a gyáva Iszméné,‭ ‬a kemény Kreón és a reménytelen Antigoné:‭ ‬a játszók válogatott szidalmakat,‭ ‬valójában saját kételyeiket és kérdéseiket‭ ‬vágják a fejünkhöz.‭ ‬A‭ ‬Neoplantában is kellemetlen‭ ‬dolgokkal szembesülünk:‭ ‬a papíron a béke városaként megalapított Újvidéken különböző népcsoportok gyilkolják egymást,‭ ‬általában a rend nevében.‭ ‬Az elidegenítő effektek ellenére‭ (‬illetve épp azok miatt‭) ‬felkavaró,‭ ‬erősen személyes látlelet egy olyan történelemfelfogásról,‭ ‬amiről nekünk is lenne,‭ ‬lehetne mondanivalónk.‭
Érdekes,‭ ‬bár nem különösebben meglepő,‭ ‬hogy a‭ ‬további két‭ ‬Antigoné-workshop,‭ ‬melyeket Horváth‭ ‬Csaba és Mészáros Tibor‭ (‬illetve Gemza Péter‭) ‬vezetett,‭ ‬szintén inkább a darab politikai aspektusával foglalkozott,‭ ‬így Kreón hosszú távon fenntarthatatlan hatalma,‭ ‬illetve az igazmondó Teiresziasz elpusztíthatatlansága került a fókuszukba.‭ ‬Horváth negyedórás etűdje a szándékok,‭ ‬a viszonyok tisztázása és lecsupaszítása miatt vált érdekessé,‭ ‬míg a Mészáros–Gemza-csapat inkább látványos,‭ ‬a mélyrétegek iránt mérsékelten érdeklődő epizódot készített.‭ (‬A három workshop huszonéves résztvevői is adtak egy díjat:‭ ‬Az‭ ‬Orlai Produkciós Iroda egyik nyári bemutatójában,‭ ‬A csemegepultos naplójában fergeteges teljesítményt nyújtó Ötvös András kapta a legjobb színészi alakítás díját.‭) ‬Antigoné a fesztivál egy régi visszatérő vendégének,‭ ‬a szentesi Horváth Mihály Gimnázium végzőseinek köszönhetően is jelen volt a THEALTER-en:‭ ‬a fesztivál gyorsreagálású hadteste alig három nap alatt rakott össze egy pengeélesen a mai magyar politikával foglalkozó előadást,‭ ‬a‭ ‬Gyűlölni nem‭… ‬címűt.‭ ‬A Szeged különböző közterein féltucatnyi alkalommal lejátszott produkcióról elég annyit elárulni,‭ ‬hogy huszonöt évvel vagyunk a thébai rendszerváltás után,‭ ‬amikor a békésen egymásra mosolygó Kreónról és Antigonéról készült‭ –‬egyes renitens hangok szerint a történelmet meghamisító‭ –‬szoborkompozíciót leplez le a gátlástalan teljhatalomra törő sztratégosz‭…
A következő generációk bemutatkozását máshogyan is kötelességének érzi a fesztivál:‭ ‬a volt kaposvári egyetemistákból alakult k2‭ ‬Színház vagy a kolozsvári Váróterem Projekt előadásai üde színfoltok.‭ ‬A k2‭ ‬Színháznak a Jurányi Inkubátorházból Szegedre‭ ‬érkező Brecht-adaptációja,‭ ‬a‭ ‬Mielőtt‭ ‬az éj leszáll‭!‬ látszólag‭ „‬csak‭” ‬elmeséli Sen Te/Sui Ta történetét,‭ ‬azonban okos dramaturgiájával,‭ ‬leheletfinom hangsúlyáthelyezéseivel a parabolát nem egyszerűen a mába,‭ ‬hanem a játszók‭ (‬és bizonyos értelemben a nézők‭) ‬saját‭ (‬élet)helyzetére adaptálja,‭ ‬élesen felvetve a felelősség kérdését is.‭ ‬A személyesség a kulcsa a Váróterem Projekt‭ ‬Advertegójának is:‭ ‬az előadás szellemes,‭ ‬(ön)ironikus,‭ (‬ön)reflexív helyzetek során keresztül‭ ‬valójában a színházcsinálás édes‭ (?) ‬gyötrelmeit taglalja.‭ ‬Magamban a legrokonszenvesebb csapat különdíját adtam a kolozsváriaknak,‭ ‬akik sok esetben‭ ‬ugyan még dadogva,‭ ‬mégis‭ ‬őszintén képesek beszélni arról,‭ ‬ami a legjobban érdekli‭ ‬őket a világon.‭

19_ujvidek_neoplanta_Sran Doroski 088

Neoplanta‭ (‬Újvidéki Színház‭)‬.‭ ‬Srđan Doroški felvétele

A kortárs tánc korábban a THEALTER egyik erőssége volt,‭ ‬mostanra azonban csöndesen húzódik meg a markáns színházi program mellett.‭ ‬Az okok között szerepelhet,‭ ‬hogy a szegedi fesztivál olyan meghatározó alkotói,‭ ‬mint Gergye Krisztián vagy Horváth‭ ‬Csaba,‭ ‬mostanra már nem‭ (‬kifejezetten‭) ‬kortárs táncban utaznak,‭ ‬de a műfajt sem igen sikerül közel vinni a közönséghez.‭ ‬Fehér Ferenc legjobb előadásai is mind megfordultak már Szegeden,‭ ‬még ha az idén elhozott‭ ‬Morgan és Freeman nem feltétlenül tartozik is ezek közé:‭ ‬mintha a régi invenció,‭ ‬a valóban egyedülálló stílus mára kissé megkopott,‭ ‬elfáradt volna.‭ ‬Éppen az a vagányság és vadság hiányzik ebből az előadásból,‭ ‬ami a‭ ‬Nyúzzatok meg‭!‬ alkalmi triójában viszont szerencsére ott tombol.‭ ‬Dányi Viktória,‭ ‬Molnár Csaba és Vadas Zsófia Tamara alaposan átböngészte a férfi-női viszonyokról szóló közhelyszótárat,‭ ‬majd egy elegáns mozdulattal a sarokba hajította,‭ ‬hogy aztán két kiváló‭ ‬zenésszel kiegészülve‭ (‬Czitrom Ádám,‭ ‬Porteleki‭ ‬Áron‭) ‬szellemes,‭ ‬pofátlan,‭ ‬zsigeri kortárstánc-őrületet vigyen színre.‭
A THEALTER főprogramjának fontos részei azok az előadások,‭ ‬amelyek olyan nézőket is meg tudnak szólítani,‭ ‬akik nem feltétlenül részei a fesztivál törzsközönségének:‭ ‬Pintér Béla máris kultikus rangra‭ ‬emelkedett‭ ‬Titkaink-ja meg a Forte Társulat‭ ‬Irtása olyan produkciók,‭ ‬melyeknek híre van,‭ ‬így például a Szegedi Nemzeti Színház minőségi vendégjátékokkal mérsékelten kényeztetett közönsége tudja,‭ ‬hogy ezekre jegyet kell váltani.‭ ‬A THEALTER közönségdíját kiérdemlő‭ ‬Titkaink-ról már sokan leírták,‭ ‬hogy miért‭ ‬fontos vállalkozás:‭ ‬a‭ ‬Szutyokkal és a‭ ‬Kaisers TV,‭ ‬Ungarnnal új útra lépő Pintér,‭ ‬úgy tűnik,‭ ‬mostanra visszavonhatatlanul megérkezett a‭ ‬2010-es évtized Magyarországára,‭ ‬ahol könnyed eleganciával,‭ ‬szédületes humorral,‭ ‬megejtő hitelességgel beszél évtizedek‭ ‬(év-‭ ‬századok‭?) ‬óta elhallgatott tabutémákról.‭ ‬Most ügynökkérdés és pedofília,‭ ‬pártkatonák és lázadók kerültek a történelmi körszínpadra,‭ ‬ami kímélet és erőlködés nélkül fordul át a mába.
Ugyancsak időugrás tanúi vagyunk a Forte Társulat új,‭ ‬tavaszi bemutatóját,‭ ‬az‭ ‬Irtást nézve is:‭ ‬Helen Edmundson kortárs drámája a XVII.‭ ‬századi angol–ír konfliktusról beszél,‭ ‬azonban alighanem szabadon felhasználható minden olyan országban,‭ ‬ahol hülye politikusok önérvényesítése miatt családtagok és barátok esnek egymás torkának.‭ ‬A THEALTER hűséges nézői jó ideje tanúi Horváth Csaba elhúzódó nyelv-‭ ‬és útkeresésének,‭ ‬melynek legérettebb termései tavaly‭ ‬(A nagy füzet,‭ ‬Toldi‭)‬ és idén láthatóak voltak‭ ‬Szegeden.‭ ‬Az‭ ‬Irtást újranézve leginkább türelmes‭ –‬és a nézőt is türelemre szoktató‭ –‬építkezése ragadt meg:‭ ‬az,‭ ‬ahogyan ez a minden értelemben tiszta,‭ ‬már-már zavaróan normális világ előbb lassan,‭ ‬aztán egyre gyorsuló iramban bemocskolódik.‭ ‬Ezzel párhuzamosan az emberi kapcsolatok is elhasználódnak és kiüresednek:‭ ‬ember embernek lesz a farkasa.‭ ‬Mert a világ valóban aszerint válik ketté,‭ ‬hogy kinek a szívében lakik a jó,‭ ‬és kiében a gonosz.‭

Facebook Comments