Az esti tévémaci ismert felvezető dallamaival kezdődik a Dollár Papa Gyermekei KELET című előadása: Ördög Tamásék az ismeretlenbe váltottak jegyet, ugyanis nem egy klasszikus szövegnek a magyar színház játékmódjához képest invenciózus megrendezésére vállalkoztak (ahogy ezt korábbi munkáikkal tették), hanem problémákból kiindulva készítettek egy sajátszerzős előadást.

A KELET alapanyagát egy nemzetközi projekt szolgáltatta, a tamperei egyetemmel közösen végzett kutatás a posztszocialista és volt hidegháborús országokban élők gyerekkori emlékeinek összegyűjtésére fókuszált. A múlt reprezentációjának kérdése nemcsak a felidézhetőség és az emlékezés problematikáján keresztül vonul végig az előadáson, hanem mediális problémaként is, amit a játéktér közepére, a színészekkel szemben elhelyezett kamera is jelez. A Trafó nagytermében zajló játékot eleve eltartja a kamera jelenléte, a színészek valamikor kifejezetten az eszköznek játszanak, máskor úgy tűnik, észre sem veszik. A medialitás más szinten is felbukkan: a tévé médiuma korabeli szignálokkal, a színészek tévés bemondókat imitáló testtartásával és beszédstílusával jelenik meg, emlékeztetve arra, hogy a nyolcvanas években vagyunk. Az előadás eleje a késő Kádár-kor hivatalos szürkeségét villantja fel finom iróniával, néhol azonban klisészerű poénokkal, a cselekmény koherenciájának szempontjából igen enigmatikusan. Nem tudjuk, hogy merre fog tartani a hiátusokkal szőtt történet, ami egy Thaiföldre szakadt rejtélyes magyar férfi (Rába Roland) életútjának elmesélésével kezdődik.

Fotók: Ofner Gergely

Több műfaj keveredik a KELET-ben, s joggal tűnhet úgy, hogy Ördög Tamás a korábbi előadásaikhoz képest más nyelvvel kísérletezik: a nyomott tér helyett a Trafó nagytermében vagyunk, és nincs egy homogén, a test ábrázolásának alárendelt formanyelv. Ezúttal a giccses és trash-jegyeket magán viselő, távol-keleti valóságshow határozza meg az előadás vizualitását: a színészek fürdőruhában, Ördög Tamás szőke parókában lép színre, Rába Roland Hawaii-inget hord (jelmez: Kiss Tibor).

A nyolcvanas évek Magyarországa és a távol-keleti egzotikum a történetben a Ki mi tud? által kapcsolódik össze, aminek megnyerésével Rolando kiutazhatott Thaiföldre, hogy aztán ott is maradjon, teljesen elszakadva a gyökereitől. Az előadás valójában arra vállalkozik, hogy ennek az elszakadásnak a személyes hatását ábrázolja, ám mégsem vállalja be az újszemélyesség ehhez a formához minden bizonnyal jobban passzoló esztétikáját. Ez is okozza a műfaji keveredést, mivel a rendezés Rolando emlékeinek, családjához való viszonyának feldolgozására épít, s az alkotók nyilatkozataiból is tudható: nemcsak hozott, hanem saját emlékeket is beépítettek a szövegbe. Ám Rába Roland szerepe, ahogyan a többieké is, dramatikus szerep, tehát a reflektáltan fiktív családtörténet az eltartás miatt mégsem lesz drámai súlyú. Inkább az általános kissé elemelt ábrázolása hajtja ezt a két síkon mozgó, a nyolcvanas évekbeli mentalitásviszonyokat és médiastílust ironikusan láttató történetet. Ez a két sík azonban alig találkozik, a nyolcvanas éveken való humorizálás klisészerű, így a tévés tornagyakorlatok monotóniája, a hierarchikusság vagy a mindennapi szexizmus lesz rendszerjellemző humorforrás.

A családtörténeti szál nagyobb és súlyosabb falat: Rolando harminc év után találkozik újra családjával, személyes traumáinak mozaikdarabkái ekkor bukkannak fel, Thaiföldön, Szilveszter éjjelén. Egy szétesett család típusos karakterei köszönnek vissza ezen az utolsó vacsorának beillő összejövetelen, amit a thai tévéceleb (Kiss-Végh Emőke) fizet az immár újgazdaggá lett családnak. Mintha hiányoznának a fő ábrázolási hangsúlyok a történet velejéből, a különböző karaktertípusok felsorakoztatásán túl egy végtelenül szomorú család képe bontakozik ki az újgazdag apával (Terhes Sándor), újdonsült, anyagias, nem túl intelligens, ámde dekoratív párjával (Stork Natasa), az elhagyott és kiszolgáltatott volt feleséggel (Urbanovits Krisztina) és a két, az új házasságból született, szexuális túlfűtöttséggel és gátlásokkal küzdő fiúkkal (Kövesi Zsombor e. h., Georgita Máté Dezső). Esztétikájában ez a családi együttlétezés közelít leginkább a Dollár Papa korábbi előadásaihoz: az apró drámai pillanatok, a lassú mozgással operáló, testi jelekből kikövetkeztethető mentális diagnózis egy szétszakadt és összekuszálódott család képét tárja fel, amiben a kiégett apából olykor kitör az autokrata, a volt feleség pedig érzelmi bizonytalanságában a fiához dörgölőzik. A kitartott, végtelenül lehangoló thaiföldi családi tabló mégis repetitívvé válik, hiszen a személyesség mégsem tud kiteljesedni, mivel az előadás nem ad lehetőséget arra, hogy Rolando karakterét mélyebben megismerjük. A társadalmi-politikai kontextus diagnosztizálásához a személyközi viszonyok és a karakterek bizonyulnak kevéssé mélynek.

A színészi játék minimalizmusa ezúttal nem egységesen van jelen: a show-elemek a Ki mit tud? keretében átszövik Georgita-Máté Dezső játékát, a bűvészkedés ráadásul egy külön technikai elemmel bővíti játékának repertoárját. Introvertált testvérként főleg gazdag arcjátékával él: igen jó páros Kövesi Zsomborral, aki ellenpontozza macsóságával. Terhes Sándor minimalista játékkal hozza az unott hírolvasót, a Ki mit tud?-ban pedig a sercegő közhelyeivel előrukkoló Szinetár Miklóst, apaként viszont dramatikus jegyekkel operál, lebeg a magából építkező, személyes és egy eltartott, autokrata apafigura között. Rába Roland és Kiss-Végh Emőke kettőse emlékezetes, Rába karaktere főleg narratív elemekkel, a saját identitásának a körülírásához szükséges történeteivel teremtődik meg, míg Kiss-Végh Emőke egyszerre hozza az anyapótlék nőt és a kacarászó tévécelebet. A női karakterek típusjellege a többi szereplő esetében sem tér el: Stork Natasa és Urbanovits Krisztina karakterei mind a tévés, mind a családi blokkban összeérnek, csak elválasztja őket néhány generáció.

Az előadás – a felmutatás erényén túl – adós maradt annak karakterizálásával, hogy milyen személyes közünk van mindehhez: megannyi hasonló családtörténet van, ám a specifikumok hiányában épp a kapcsolódási felület veszik el.

Hol? Trafó, Nagyterem
Mi? Dollár Papa Gyermekei: KELET
Kik? Georgita Máté Dezső, Kiss-Végh Emőke, Kövesi Zsombor e.h., Ördög Tamás, Rába Roland, Stork Natasa, Terhes Sándor, Urbanovits Krisztina.
Rendező: Ördög Tamás. Dramaturg: Bíró Bence. Jelmeztervező: Kiss Tibor – Je Suis Belle. Rendezőasszisztens: Molnár D. Márk. A kutatás vezetői: Zsuzsa Millei és Nelli Piattoeva (Tampere University, Finnország), Iveta Silova (Arizona State University, USA).