Napról napra

Ha egy színház húszéves, akkor már van múltja. Voltak szakaszai, állomásai, útjelző táblái. Az Örkény Színház Szerelem-bemutatója mellé két memo note-ot tűzhetünk. Egyrészt ez az a darab, amelyben Gálffi László egyéves szünet után visszatért a Madách térre. Másrészt ez Ördög Tamás első nagyszínpadi rendezése itt.

Lanyhább és erősebb vízsugarak a fürdőkád oldalán – valaki zuhanyzik. Ahogy leteszem a kabátom a folyosón, a hangokból máris visszafejtem a jelenetet, a szobába menet mégis a fürdő irányába nézek először: a zuhanyzó alak hátáról két tetovált Hórusz-szem néz vissza rám. Na, ez már valami, villan be, minden színházba így szeretnék megérkezni.

A pelikán a keresztény szimbolikában az önfeláldozás allegóriájaként jelenik meg. A magyar protestáns felekezetek ikonográfiájába beépült madár a legenda szerint előbb halálra csipkedi követelőző fiókáit, majd e fölötti bánatában a harmadik napon felsebezve mellkasát, saját vérével támasztja fel őket. A kereszténységgel csak élete vége felé megbékélő Strindberg gúnyosan kiforgatja a címben szereplő szimbólumot, ez a […]

Múlt századi színpadi szövegek esetén mindig érdeklődve figyelem azok jelenérvényűségét. Tennessee Williams jól ismert drámáját, A vágy villamosát a dél amerikai rancsok és a New Orleans-i francia negyed világainak keresztezése adja. Most a Budaörsi Latinovits Színház tűzte műsorára. Valószínű, hogy a sikerdarabok esetén fel sem merül kérdésként, hogy időről időre elő kell venni azokat, mégis, […]

Jérôme Bel francia koreográfus munkái körbeturnézzák a világot, de az utóbbi években többnyire nélküle. Még akkor is, ha papíron ő maga a főszereplő. Néder Panni és Darida Veronika tizenegy hónap különbséggel látta ugyanazt az előadást. De tényleg ugyanazt látták? Emellett arról beszélgettek, hogy miért lesz Beltől jobb a világ.

Az Örkény Stúdió idei első bemutatójának címét szokatlanul sokáig homály fedte; a nagyközönség csupán a premier előtt bő két héttel tudhatta meg, hogy Ingmar Bergman egyik klasszikusából készül az Örkény Színház és a Dollár Papa Gyermekei újabb koprodukciója. Ez a titkolózás, már-már misztikum – bár nem művészi, hanem technikai okokból alakult így – tulajdonképpen még […]

A Dollár Papa Gyermekei egy romantikus kalandregényből készített új adaptációt mutatott be a Trafóban. Henry de Vere Stacpoole ír szerző 1907-ben egy álmatlan éjszakán azon morfondírozott, hogy mennyire irigylésre méltó a primitív ősember, aki még elnevezetlen csodaként tudta szemlélni a naplementét és a mennydörgést. Ellentétben a modern kori utódokkal, akik ezeket a misztikus jelenségeket időközben […]

Ördög Tamás rendezése sokkoló fordulatokban gazdag, jó alakításokkal megtámogatott, mégsem igazán mélyre hatoló pszichothriller az iskolai bántalmazás apropóján.

A Hodworks és a Dollár Papa Gyermekei közös produkciója korántsem azért jött létre, hogy megnevettessen minket a Trafó pincéjében, jóllehet kínunkban azért nevetgélünk a másfél órás varietéműsor szándékolt kínosságán.

Anna elkezdett rendezni egy előadást a rákról. Erről az előadásról annyit tudunk most, hogy lett volna benne egy fikciós szál, hogy zenés-táncos revünek készült volna, pedig a társulat védjegye egyébként a verbatim (szóról szóra lejegyzett interjúkon alapuló, azokból szerkesztett) dokumentumszínház. Alkotótársai – lévén hozzá hasonló, autonóm alkotók – Anna halála után nem azt az utat […]

2020 tavaszán, amikor a színházak először kényszerültek bezárni a járvány miatt, a Dollár Papa Gyermekei társulat háromrészes beszélgetéssorozatot szervezett. ÖRDÖG TAMÁS és KISS-VÉGH EMŐKE két-két meghívott alkotótársukkal tanakodott olyan szakmai kérdésekről, amelyek meghatározóak a színpadi munkában, de évad közben rendszerint nincs idő a közös átgondolásukra. Az első ilyen – a Facebookon kizárólag élőben közvetített – […]

A produkció (…) zavarba hozza nézőjét két dologgal is: egyrészt a szexualitás explicit ábrázolásával, másrészt a történet kivehetetlenségével, az alkotói szándék kiismerhetetlenségével.