Zappe László: Munkahelyi válság után művészi izgalmak nélküli évad Miskolcon A miskolci Nemzeti Színház 2015/16-os évada A látott előadások alapján úgy érzem, az igazgatóváltást munkahelyi, igazgatási, hivatali, szakszervezeti ügynek tekinthetjük, esztétikai, művészi kérdések nemigen játszottak benne szerepet.
Jászay Tamás: Kondaszellem Terék Anna: Hangos disznók harapnak – Tanyaszínház – Livestream Menni vagy maradni, belépni vagy lelépni, avagy van színház a kerítésen túl is. A Vajdasági Tanyaszínház idei bemutatóját, a Hangos disznók harapnak című groteszk aktuálpolitikai állatdrámát az interneten nézte kritikusunk.
Köllő Kata: (A)politikus Shakespeare: Szeget szeggel (r.: Oskaras Koršunovas), III. Richárd (r.: ifj. Vidnyánszky Attila) – Gyula, Shakespeare-fesztivál …míg (…) Oskaras Koršunovas totális politikai színházat csinál a Szeget szeggel-ből, ifj. Vidnyánszky Attila megpróbálja kerülni ezt a témát a III. Richárdban.
Akit nem érdekel a történelem, jobb ha elkerüli a színháztudományt Andreas Kottéval Kricsfalusi Beatrix beszélgetett A színház azonban soha nem volt csak múzeum, legfeljebb az is.
Papp Tímea: A szerelem médiumai Így szerettek ők - Városmajori Szabadtéri Színpad - Budapesti Nyári Fesztivál 2016 A szerelmes sztorihalmaz a langy nyári estén időrendben halad.
Deres Kornélia: Fantaszta fogalmazó Egy őrült naplója – Keresztes Tamással, Bodó Viktor rendezésében Azon túl, hogy a mentális és fizikai környezet (…) együtt építi fel azt a Bodó-rendezésekből nagyon is ismerős szorongáslabirintust, amely általában maga alá gyűri főhősét, a dinamikus tér a történetmondóval való azonosulásban is fontos szerepet játszik.
Új e-dráma: Pass Andrea: Napraforgó Tompa Andrea előszavával A történet során a gyerekeken keresztül három családot ismerünk meg, s mindben van valami törés: hiányzó felnőttek vagy túlzott elvárásokat támasztó szülők. Ők viszont még mind napraforgók. Még gyerekek, tehát nagy túlélők.
Papp Tímea: Titkok és hazugságok Daniel Glattauer: Párterápia – Szentendrei Teátrum, Orlai Produkciós Iroda A sterilen szürkésfehér falú, funkcionálisan alig-berendezett rendelő kis dobogóra épült, így szinte laboratóriumi a helyzet, és könnyen támadhat olyan érzésünk, hogy egy demonstrációs tandráma zajlik előttünk, melynek szereplői az üvegfal másik oldalán nem tudnak rólunk.
Ugrai István: Kritikák bárhol – 2. rész Cikksorozat az online kritikai blogokról: Fehér Elephánt, Mezei néző E két blog a legjelentősebb a színházi előadásokra adott „külső” reflexiók internetes választékából, és azért is érdemes velük foglalkozni, mivel a hivatásos („szakmai”) kritika mint olyan, egyre kisebb teret kap (lásd: állami támogatás megszüntetése), így ezek a fórumok egyre nagyobb súllyal esnek a latba visszajelzésként… Talán furcsa dolog blogokat kritika tárgyává tenni – maga a […]
Kovács Dezső: Kisvárda után Jegyzetek a fesztiválról A Kisvárdai Fesztivál természetesen ma is a határon túli magyar színházak fesztiválja, akárhogy is nevezik.
Kolozsi László: Fehér selyemotthonka Giuseppe Verdi: Traviata - Szabad Tér Színház, Magyar Állami Operaház A rendező egyébként számos remek ötlettel dobta fel ezt a giccs közeléből nehezen elrángatható művet…
Halász Tamás: Evolúció, nagyzenekarra Rózsavölgyi Zsuzsa: Medúza – Trafó A magányos, öntudat nélküli lényektől jutunk el a külvilágot érzékelő, azzal kommunikáló, megmérkőző, társulásra immár képes, csoportokba rendeződő élőlényekig.