Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Bozsik Yvette

Hermann Zoltán: Második szereposztás

János vitéz – Budapesti Operettszínház

Amellett tehát, hogy a Kacsóh-operettek utóbbi száz évének előadásai csak úgy tudtak benne maradni az operettjátszás történetében, hogy mindig lemondtak valamiről, ami a Fedák-változatban még együtt volt, az utóbbi évek János vitéz-színreviteleiben ezt még tetézi egy szájbarágósan jelképieskedő, újnépies színházi iskola revans-logikája.

Maul Ágnes: Kettős látás

2 in 1 kritika: a Bozsik Yvette Társulat és a Közép-Európa Táncszínház őszi bemutatói

Ha volt valami közös a Nemzeti Táncszínház nyári szünet utáni első premierjében (Nyaralás) és a CAFe Budapest zárónapján ugyancsak itt tartott két táncbemutatóban (Ketten és Sinni), akkor az az, hogy mindkét előadás nézése közben gyakorta elgondolkodtam, hogy lehet valami ennyire ütős, ami pár perce még annyira lehangoló volt, és fordítva.

Fuchs Lívia – Králl Csaba – Lőrinc Katalin: Lerohasztás versus kitartottság

Az új generáció lehetőségeiről – kommentlánc

A függetleneknél, ezernyi problémájuk ellenére is, a nemzedékváltás ha nem is zökkenőmentes, de lényegében folyamatos. A független terület és a nagytársulati rendszer között viszont éles, szinte áthidalhatatlan szakadék húzódik, ahol nemhogy átjárásról nem beszélhetünk – a kivételekről később –, de érdemi kommunikáció sem létezik.

Horeczky Krisztina: Elveszett jelentés

2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Faun / Petruska és Bozsik Yvette Társulat – Tadashi Endo: HA DÔ (hullámmozgás)

A művész(et) látja, amit látni kell, és tanúskodik amellett, amit nem lenne szabad elfelejteni; olyan, mint a Tanú szeme. Nem válogat az emberre mért szenvedésben, az emberi nyomorúságban. Az erkölcs sem mérlegelés kérdése.  

Fehér Anna Magda: A vesztesek oldalán

Joe Masteroff–John Kander–Fred Ebb: Cabaret – Csiky Gergely Színház, Kaposvár

…úgy érzem, a második nekifutás lényegretörőbb lett – vagy csak elmúlt nyolc év, és jobban működnek a hívószavak: Bozsik Yvette  aláhúzza, kihangsúlyozza, egyenesen szájba rágja a tanulságot az elfogadásról, a toleranciáról, az együttérzésről és a megalkuvás természetéről.

Horeczky Krisztina: Cut-copy-paste

2 in 1 kritika: Frenák Pál Társulat: HIR-O és Bozsik Yvette Társulat: Kodály ‒ Ligeti-est / CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Bozsik Yvette és Frenák Pál műveinek közös vonása, hogy mindketten a lehető legnagyobb gondossággal iktatták ki estjükből a szellemi, lelki mélységet.

Maul Ágnes: Hát ti, kik vagytok?

Szubjektív gyerektáncszínházi körkép

A közelmúltban a Jurányi Háztól a Marczibányi Térig, a Müpától a hétvégi tömegrendezvények haknijaiig igyekeztem minél többféle (tánc)nyelven megszólaló, gyerekeknek szóló táncelőadást megnézni.

Urbán Balázs: Válaszúton?

A Nemzeti Színház 2015/16-os évadja (2. rész)

A vissza-visszatérő és az újonnan a társulathoz érkező rendezők többségéről elmondható, hogy különböző módon és különböző színvonalon ugyan, de a színház alapkarakteréhez igazodva színesítették valamelyest a repertoárt.

Puskás Panni: Jézus és a haverok

Jézus Krisztus szupersztár - A kaposvári Csiky Gergely Színház és a Bozsik Yvette Társulat közös előadása – Városmajori Színházi Szemle

Fontos, hogy nincs eldöntve, ki ez a Jézus ma: valódi szent vagy csaló kocsmafilozófus, ahogy azt Júdás gondolja róla…

Miklós Melánia: Jövőben a rend

Szarka Tamás: Éden földön – Nemzeti Színház

Szarka Tamás művének világrendjében, ahogyan az Éden földön cím is sejteti, még rétegzettebb a bipolaritás: szemben áll egymással az égi és a földi, az állati és az emberi, az örök és a mulandó.