Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Fekete Ádám

Becsületkassza, She She Pop, csattanó maszlag

Fiatal színházcsinálók

…végzett rendezőként nehezebb szabadon rendezőnek lenni, mint „nem-rendezőként”. Sokkal több elvárást gördíthetnek eléd, például már azzal is, hogy amikor felkérnek, azt mondják, válassz egy darabot. Nem mondják azt, hogy: „Min flesselsz?”, és te nem mondhatod azt, hogy „szeretnék növényekről csinálni egy előadást, és kell az egész színházépület hozzá, mert babokat fogunk csíráztatni”.

Puskás Panni: Aiszkhülosz és a menekültek

Aiszkhülosz: Oltalomkeresők - Karsai György beavatószínháza / Sanyi és Aranka Színház

A kvótaellenes népszavazás gyászos napján Aiszkhülosz Oltalomkeresők című drámájával foglalkozni finom, de határozott politikai állásfoglalás.

Herczog Noémi: „Mindent lehet”

A dramaturgok lázadása és a szerzői színház

A magyar színházak nagy része még mindig úgy gondolkodik, hogy előadást csak drámákból kiindulva lehet készíteni. Mostanában pont azok szakítanak leglátványosabban ezzel a hagyománnyal, akiknek a drámák színpadra állítása a tanult szakmájuk.

Új e-dráma: Fekete Ádám: Csoportkép oroszlán nélkül (Természetes fényben)

Gáspár Ildikó előszavával

Igen, Fekete Ádám darabjának „üzenete” éppen ennyi: a zenére táncolni, az életet élni kell.

Rádai Andrea: Útvesztők meséje, mesék útvesztője

TÁP Színház: Babahajó – KRITIKA

A látvány is azt az érzést fokozza, hogy félelmetes árnyak és a tudatalatti erdejében járunk.

Herczog Noémi: Újszemélyesség

A kortárs magyar színház új irányairól

A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.

Antal Klaudia: A magány generációja

A NextFeszt drámai előadásairól

Mind az öt drámai produkció az emberi elszigeteltség, a hiány, a vágyakozás és a kommunikációképtelenség témáját járja körül.

Csatádi Gábor: Bedeszkázva önmagunkba

Csoportkép oroszlán nélkül – KRITIKA

…ez az oroszlán nélküli csoportkép-abszurd éppen úgy és azáltal képes már-már az elviselhetetlenségig nőve működni, hogy a párbeszédmonológok egyben monológ párbeszédekként is funkcionálnak. Ez a fajta válasznélküli válaszreakció húzza széttöredezetté, mérföldnyi hosszúvá a jeleneteket.