A POSZT sajtótájékoztatóján a meghívottak arról tájékoztattak: a tulajdonosok egyet tudnak érteni az alapkérdésekben, ennek köszönhetően a rendezvény jelentős és sikeres megújuláson ment át. Ugyanakkor az SZTT egyik tagja, Stuber Andrea nyílt levelében a grémium működésének kudarcáról írt.
Néhány napja derült ki a 2017-es POSzT versenyprogramja. A két válogató, Kovács Dezső kritikus és Árkosi Árpád rendező a 2016. március 1. és 2017. március 5. között bemutatott, magyar nyelvű színházi premierek közül választott ki 14 előadást. Marton Éva a POSzT-tal és a másik válogatóval való együttműködés részleteiről, a válogatás szempontjairól kérdezte Kovács Dezsőt.
…van a szakmán belül egy komoly konfliktus, miközben arról kellene beszélni, hogy a POSzT mitől XXI. századi. Vagy a magyar színház mitől XXI. századi. Merthogy erre most nagyon nehéz válaszolni.
Hamar kiderült számomra, hogy a zsűribe zárkózni nemcsak a vállalt kötelezettség teljesítése, hanem az egyetlen lehetőség a vágyott szakmai töltekezésre.
…mindkét előadás reflektál a színész komédiás voltára, használ commedia dell’arte elemeket, szóvicceket, mesésen elrajzolt karaktereket és mindezeknek megfelelően: egyszerre vulgáris és fennkölt.
…csodálkoznék is, ha nem merülne fel Stohl András neve a legjobb férfi főszereplők, illetve a Mary Warrent játszó Péter Kata és az Abigail Willimast megformázó Szilágyi Csenge neve a legjobb női mellékszereplők között.
Erős kontrasztot képez, ahogy a két különböző rendező ugyanannak a szerzőnek a talán kissé giccs-gyanús szövegeihez nyúl.
…a Tennessee-darabban Szemenyei János, az Albee-előadásban pedig Rusznák András volt egészen lenyűgöző.
Szétszakíthatatlan, megbonthatatlan viszony ez, háttérben az örök fájdalommal, gyűlöletteljes függéssel, amely az anya halálával sem szűnhet meg.
Kétségtelen, hogy az érzékenységnek van létjogosultsága az érvek-ellenérvek rendszerében. (…) Mindez azonban meglehetősen sovány, s felfogásom szerint átlátszó érv a kritikai elemzés kiiktatására.
