Kedves Olvasó!

Tisztelettel köszöntöm a SZÍNHÁZ folyóirat internetes honlapjának vadonatúj online rovatában. Az, hogy új, szó szerint értendő: eddig nem létezett. Mostantól viszont rendszeres működésre akarjuk bírni. Hogy milyen céllal, azt rögvest megkísérlem körülírni.
Előbb azonban arról szeretném tájékoztatni, amit úgyis lát, feltéve, ha korábban már látogatta a www.szinhaz.net oldalait, nevezetesen, hogy honlapunk teljes egészében megújult, új dizájnt, új funkciókat, új rovatokat kapott.
Most ismét a szavamba vágok, és mielőtt ismertetném részint a változásokat, részint a szándékainkat, röviden érintenem kell, hogy internetes kiadásunk arculat- és funkcióváltására az adott közvetlen alkalmat, hogy a printelt lap, a SZÍNHÁZ jubileumi dátumhoz érkezett, ugyanis negyven éve, 1968 novemberében jelent meg először. Következő, novemberi – dupla, ünnepi – számunkat az évfordulónak szenteltjük, és november 4-én, délután 16.30 órakor a Bárka Színházban bemutatjuk az érdeklődőknek. Sietek bejelenteni, hogy az eseményre mindenkit szeretetettel várunk.
Lám, máris sikerült demonstrálnom az online egyik lényeges funkcióját, az információk, értesítések, újdonságok haladéktalan közvetítését, röviden: a gyors és közvetlen kapcsolatteremtést az olvasóval. Mielőtt ezt az alaptémát taglalnám, ami szép feladat – ha annyira nem is, mint Roxane kérése Christianhoz a Cyrano de Bergerac című Rostand-színműben, hogy tudniillik fejtse ki bővebben a „szeretem” szó mögöttes tartalmát -, mielőtt mondandóm lényegére térnék, szeretném felhívni a figyelmet új honlapunk egyik megújult és teljessé vált „menüpontjára”, az ARCHÍVUM-ra, amelyen megtalálható és kereshető az elmúlt negyven év összes megjelent száma. Reméljük, hogy a keresés rendszere áttekinthető és világos, és hasznára lesz mindazoknak, akik a színháztörténeti múltban kutatnak. Az archívum elkészítésére rendelkezésünkre álló anyagi és technikai lehetőségk korántsem voltak végtelenek, előfordulhatnak még benne működési hibák, amelyek viszont csak a használatban derülnek ki. Ezért számítunk rá, hogy észrevételeikről értesítenek bennünket. Többek között erre való a FÓRUM rovat. (Persze, másra is: javaslatok megvitatására, polémiák lefolytatására, a lap vagy a színházművészet működésével kapcsolatos vélemények publikálására, kérdések föltevésére, egyáltalán: párbeszédre.)
A többi „menüpontra” nem szükséges külön reflektálnom, magukért beszélnek, aki ellátogat a honlapunkra, úgy gondoljuk, könnyen fölfedezi az érdeklődésének megfelelő információkat. A korábbiakhoz képest most kevesebb rovat található, néhány játékos, „szavazós” ötletet elhagytunk, úgy gondoljuk, negyvenéves korban egy lapnak ideje felnőttebbé válnia. A főoldal szerkezete és funkciója változatlan: a tárgyhónap printelt lapjának írásai felhívó jelleggel és ízelítőként, vagyis nem teljes terjedelmükben kerülnek föl. Az új szám megjelenése után már az előző szám is olvasható lesz, és értelemszerűen elfoglalja helyét az archívumban.
Eljutottam az első bekezdésben tett ígéretem teljesítéséhez, megpróbálom definiálni az online céljait. Lehet, hogy túlzott óvatossággal járom körül, hiszen annyira kézenfekvő: egy gyorsan reagáló rovat. Szándékosan nem írom, hogy gyorstüzelő, mert félrevezető lenne: föltételezné, hogy csak kritikák lesznek benne. Lesznek azok is, még az is lehet, hogy főleg azok lesznek. Ez ma már nem újdonság, az internetes oldalak tele vannak kritikákkal, a legkülönfélébb kulturális honlapok tömegesen szállítják a színházi és táncelőadásokról szóló, premierkövető bírálatokat. A netkritika ma már nagyságrendben többszöröse a lapkritikának. Ez jó, mert az olvasók egy része – különösen a fiatalabb korosztály – olvasóként a netre költözött. (Mármint azok, akik egyáltalán olvasnak.) Kérdés, hogy érdemes-e hozzájárulni a dömpinghez, szaporítani az azon melegében született írások számát. A válasz: igen. Kismértékben. És nem fejvesztett sietséggel. Úgy gondoljuk, nem az a legfontosabb, hogy a premier másnapján, reggel nyolckor feketekávé és cigaretta mellett átvirrasztott éjszakák kiizzadt termékeit lehessen olvasni, hanem az, hogy egy-két napon belül átgondolt, megfontolt és élvezetes kritikák szülessenek. S persze nemcsak kritikák, hanem interjúk, jegyzetek, publicisztikák, glosszák is. Olyan cikkek, bármely műfajban, amelyek nem rutinból születnek, hanem azért, mert szerzőjük fontosnak talál elmondani valamit. Nem baj, ha az írás nem „szabályos”, sőt annál jobb. Nem szabványra van szükség, nem névsorolvasásra vagy „kipipálásra”. Hanem gondolatra, szenvedélyre és stílusra. Nem biztos, hogy mindig sikerülni fog, sőt biztos, hogy gyakran nem fog sikerülni úgy, ahogy szeretnénk. De meg kell próbálni. Meg fogjuk próbálni.
Az online rovat címe jelzi az egyik alapvető kritériumot: AMI A LAPBAN NEM OLVASHATÓ. Ami azt jelenti, hogy ezek az írások csak itt jelennek meg. Előfordulhat, hogy ugyanarról – ugyanarról az előadásról is – itt is írunk, a printelt folyóiratban is. Természetesen másvalaki – és lehet, hogy más szellemben. Akár az értékítélete is más lehet. Cikkeket rendelünk meg, nem véleményt. Csupa nagybetűvel írom le: NEM A LAPNAK VAN VÉLEMÉNYE, HANEM A KRITIKUSNAK. Ha megbízunk egy szerzőt, a véleményében is megbízunk. Akkor is, ha az nem egyezik valamelyik szerkesztőével (akiknek gyakran egymással sem egyezik a véleményük). Azt azonban elvárjuk, hogy színvonalasan indokolja. Ettől függ hosszú távú együttműködésünk.
Ezennel átvágom az online startszalagját. Rovat, indul! Minden jövendő látogatónknak kellemes olvasást kívánok.