A társulatnak a Kamra új előadására is maradt kilenc nagyszerű művésze – tizediknek Fodor Tamás m.v.

Edward Bond nem túlzottan kurrens szerző a mi hazánkban, egyetlen önálló magyar nyelvű drámakötetéről tudok csupán, A pápa lakodalma címűről, ez is harminc évvel ezelőtt készült, négy drámát tartalmaz, aktuális antikvárpiaci irányára háromszáznegyven forint. A Kamra új bemutatója, amely három Bond-egyfelvonásost fűz fel kitapintható tematikai és dramaturgiai ívre, kevéssé győz meg a hiánypótlás okvetlen és azonnali szükségességéről: a Szék, a Ki jön a házamba? és az Emberek a (nem túl) távoli, kiábrándító jövő innen-onnan már jól ismert alapszituációját dolgozza fel. Racionális, praktikus és humortalan lesz a mi világunk, mondja Bond; tehát szürke, piszkos és sivár, mondja Szabó C. Mária jelmez- és Khell Csörsz díszlettervező; tehát alávaló és élhetetlen, mondja az előadás.
A nyilvánvalóan egy (vagy több) pusztító háború utáni cselekmény időpontja éppenséggel 2077 (innen az előadás címe is: Kétezerhetvenhét), a helyszín minden bizonnyal London, de legalábbis angolszász nyelvterület. (Ennek tulajdonképpen kevés a jelentősége, legföljebb annyi, hogy ha megvalósulása esetén a bondi negatív utópia – mint általában minden – félszázados-százados megkésettséggel ér el hozzánk, akkor legfeljebb unokáinknak van félnivalójuk, nekünk semmiképp.) Különben pedig lesz éhezés, ridegség és elidegenedettség, a titokzatos felső hatalom eltörli a múltat, az emlékeket, a rokoni kapcsolatokat, a házasság funkciója a szaporodásra redukálódik, láttunk már ilyesmit Orwellnél, vagy éppen különféle sci-fikben. Mármost nézzünk magunkba, és mielőbb változtassunk földünk- és magunkpazarló hozzáállásunkon – ez volna az oktatófilmbe illő üzenet; továbbá gondolkozzunk az emberi természetről, evvel kapcsolatban pedig erőszakról, bosszúról, hazugságról és így tovább – ez volna a kevésbé didaktikus szentencia. Dacára az egyfelvonásosok kliséinek, s köszönhetően Upor László színvonalas fordításának és Zsámbéki Gábor tapasztaltságának többnyire az utóbbira érzi magát felszólítva az ember (ha egyáltalán). Várady Zsuzsa, a Katonában e produkcióval debütáló dramaturg a közhelyek kigyomlálásakor lehetett volna szigorúbb, ám a Kamra fogadóterében elhelyezett, igényesen válogatott szöveges és videó-ismertetők mindenképpen dicséretet érdemelnek.

Ki jön a házamba? – Lengyel Ferenc, Keresztes Tamás, Rezes Judit / Schiller Kata felvétele

Odaát, a Katona párhuzamos bemutatóján huszonkét színész játszik pontosan, talán nem túlzás: hibátlanul; a társulatnak a Kamra új előadására is maradt kilenc nagyszerű művésze – tizediknek Fodor Tamás m.v. -, akik kiváló minőségű alakításokkal egyensúlyozzák ki a darabok egyenetlenségeit. A Szék abszurdoid közegében – melynek erőszakosságát Sáry László angol gyerekdalokkal ellenpontozta – férfitestén gyermeki tulajdonságokat, félelmet, kegyetlenséget, naivitást visel Mészáros Béla. Karót nyelt ügyintéző Rezes Judit, akinek csupán akkor vannak emberies megnyilvánulásai, hogyha diktafonját kikapcsolta. Fájdalomtól elembertelenedett öregasszony Olsavszky Éva, csupán animális nyögései sejtetik benne az egykori humán lényt. Szabályok irányította, neuraszténiás katona Hajduk Károly. Érző, de nem érzelgős, ártalmatlan, de nem ártatlan anyatípus Bodnár Erika. AKi jön a házamba? tragikomikus helyzetgyakorlatainak sorát fölényes mesterségbeli tudással abszolválja egyedül, párban, trióban Rezes Judit, Lengyel Ferenc, Keresztes Tamás. Az Emberek miliője reália és szürreália határán egyensúlyoz, olyan világot fest, ahol a halál megváltás, vagy talán meghalni sem érdemes. Fodor Tamás félbolond öregembere naphosszat ugyanazokat a mondatokat ismételi, esetenként más hangsúllyal-hangszínnel: a szavak értelme, ha még van, már nem számít. Hajduk Károly identitását vesztett férfialakja teste mellé engedett karokkal kérdez, maga a moccanatlan, kitörésre vágyó feszültség. Fullajtár Andrea hullazsákba gyűjti a hulláktól rabolt holmikat, mindent széthajtogat, aztán megint össze: nem csak a szavak, a cselekedetek is értelmetlenek. Bezerédi Zoltán félholt katonája újra meg újra erőre kap, ordít velünk, mintha katonáival tenné: „gombolkozz be”! Pedig nem fázunk, esetleg egy kicsit. De hát ki csodálkozik ezen, hiszen tél van.

Edward Bond: Kétezerhetvenhét (Szék, Ki jön a házamba?, Emberek)
Fordította: Upor László. Díszlet: Khell Csörsz m.v. Jelmez: Szabó C. Mária m.v. Dramaturg: Várady Zsuzsa. Zenei munkatárs: Sáry László. A rendező munkatársa: Tóth Judit. Rendező: Zsámbéki Gábor.
Szereplők: Bezerédi Zoltán, Bodnár Erika, Fodor Tamás m.v., Fullajtár Andrea, Hajduk Károly, Keresztes Tamás, Lengyel Ferenc, Mészáros Béla, Olsavszky Éva, Rezes Judit.

Kamra, 2008. november 15.