Csak arcba gyúrt humorral nem lehet kitölteni a leheletfinom poénokra váró helyeket.

A futónövényekkel keretezett színpadi tér – szobabelsővel, előtérrel, kerttel, sötétszobával, miegymással – zsúfoskisrealizmusa pontosan illeszkedik a mozgásos játék finoman elemelt valóságához. Ez az egész darabon átívelő stílusazonosság adja az előadás karakterességében rejlő erejét. Egy kislány nagylánnyá válásának pillanatfelvételeit, körülményeit, szereplőit látjuk erőteljesen ironizáló hangvételben, sok mozgással, testgesztussal, tánccal és kevés szóval.
Maga a család és annak vonzásköre első látásra egészen zavart elmék bábeli kavalkádjára emlékeztet. Ha azonban ezt leosztjuk a megszólalásmódhoz tartozó művészi sűrítéssel, akkor saját házunk tájáról is ismert figurákat találhatunk: nőcsábász, pojáca apát (Szabó Győző), könnyűvérű anyát (Tallós Andrea), hozzá meghatározhatatlan elmegyengeségű, alig több mint kétdimenziós, zaklatott mozgású csábítót (Keresztes Tamás), látenciából éppen felfejlődő pedofil férfirokont (Mészáros Béla), szadista vőlegényt (Vati Tamás) és ezekhez illeszkedő, kevésbé részletezett pereputtyot.
Az előadás legerőteljesebb stíluseleme a képszerűség. A kavalkádszerű történések önmagukban is álló- és mozgóképekből komponált látványorgia képzetét keltik, amit még az egyik házibarát által készített fénykép- és filmfelvételek is megfejelnek. A zene is burjánzó: a ’70-es, ’80-as évek jól ismert melódiái néha eredeti nyelven, máskor magyar, abszurdba csavart átiratban. Bozsik Yvette darabjának legmarkánsabb jegye tehát az érzéki teltség.
Másik fontos ismérve a minden történést kinevettető hangvétel, amely – ízléstől függően – a megrendítő momentumok komolyságának hiátusa. Ez a fajta ránevetés teljes mértékben védhető a terápia, a démonűzés felől is, hiszen egy ilyen élet nem is igen elviselhető másként, mint nagy adag iróniával. Csakhogy ahhoz, hogy mindez egy másfél órás előadáson végigérjen, az alkotócsapat részéről határozottan jobb humorérzékre volna szükség. A komikus elemek harsánysága ugyanis önmagában nem elég, csak arcba gyúrt humorral nem lehet kitölteni a leheletfinom poénokra váró helyeket.

Gombai Szabolcs, Hasznos Dóra, Vislóczky Szabolcs / Koncz Zsuzsa felvétele

Az előadás kiemelt pillanatai a harsánysághoz kötődnek. Keresztes Tamást (a jelenkor egyik legnagyobb hazai komikusvénájával) néha elég csak a színpadra felküldeni. Szabó Győző konyhai szólója egy üveg Kőbányai világossal és a „Hull az elsárgult levél” refrénkezdetű örökzölddel hamisítatlan bohócszám, tökéletes hangsúlyokkal előadva. A Lány, kertben csúcsjelenetei Mészáros Béla fél-magánszámai Hasznos Dórával (a lány), amelyekben Mészáros figurájából a jóllakott napközis angyal lényével a legabszurdabb ellenmondásban tör elő az egzaltált perverzitás.

Bozsik Yvette nagyszerű színészekkel és kivétel nélkül jó érzékkel megtalált karakterekkel játszatja körbe címszereplőjét, Hasznos Dórát, amivel leveszi a válláról a színjátszás igazi nehézségeit. Ami így (nem kevés) feladatként megmarad számára (a rajta uralhatatlanul átcsörtető történések aktív középpontjaként, vagy tehetetlen szemlélőjeként mindvégig jelen lenni), azt iskolázott és ihletett mozgással tökéletesen megoldja.
Annak ellenére, hogy nevetünk a történéseken, és élvezettel követjük nyomon a kislány komikumban megmártott felnövését, eljön a pillanat, amikor meg kell kérdeznünk magunktól: mire ez az egész? A formai kvalitásokon túl mennyivel több az előadás egy jó sodrású zenés bohózatnál? E kétségek mellé egy határozottan rossz hangulatú gondolat is kívánkozik. Az előadáson többször is kivetített, valódi fényképfelvételeken sokáig nem lehet felismerni a darabbeli főhőst, míg az utolsó két felvétel minden kétséget kizár: a képeken Bozsik Yvette látható. Már a felvezetőből kiderül, hogy a darab erőteljesen önéletrajzi ihletésű. De ha egy színpadi műben szerepel egy (akár önazonos) szerzői figura, az nem ugyanaz, mint amikor Bozsik Yvette magáról készít színművet, amelyben Bozsik maga a figura. Egy Bozsik Yvette által készített, önéletrajzi darabot szívesen nézek, de nem igazán jó ízű számomra az olyan előadás, amelyet Bozsik Yvette önmagáról készít.Bozsik Yvette: Lány, kertben
Zene: Keresztes Tamás, Jean-Philippe Heritier. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Berzsenyi Krisztina. Dramaturg: Török Tamara. Koreográfus-rendező: Bozsik Yvette.
Játssza: Hasznos Dóra, Szabó Győző, Tallós Andrea, Keresztes Tamás, Vati Tamás, Rajkai Zoltán, Mészáros Béla, Szacsvay László, Czakó Klára, Krausz Aliz, Fülöp Tímea, Vivien Ingrams, Gombai Szabolcs, Vislóczky Szabolcs.

A Katona József Színház és a Bozsik Yvette Társulat közös produkciója
Kamra, 2009. február 13.