Spiró rövid, snittszerű jelenetekben fogta össze a cselekményt, s ehhez Szikora János a gördülékenység és a stílusosság jegyében teremtett keretet.

Hagyományos, történetmesélő előadással kedveskedik közönségének az Új Színház. John Steinbeck Édentől keletrecímű nagyregényének adaptációját kínálják a Paulay Ede utcában, talán épp azt a hatást keresve, amelyet egy másik Steinbeck-mű, az Egerek és emberek szokott kelteni a színházi nézőtereken. (Együttérzés, megrendülés, zsebkendők utáni matatás a női retikülökben.)
Steinbeck regénye – amelyet legfőbb művének tekintett – 1952-ben született, a színpadi változat viszont vadonatúj: Spiró György készítette Szikora János számára. A feldolgozás sokkalta alaposabb és ambiciózusabb, mint az 1955-ös, Elia Kazan rendezte film, James Deannel a főszerepben. Amaz kiszelt egy időszakot és eseménysort a hosszan és gazdagon burjánzó családtörténetből, ez viszont két nemzedéken keresztül igyekszik megmutatni a drámai csomópontokat, a tragédiához vezető út állomásait. Azokat az egyezéseket, azonosságokat, amelyekből megérthetjük, hogy minél inkább el akarjuk kerülni a szüleink hibáit és/vagy bűneit, annál inkább beleesünk.
Ugyanakkor a Spiró-féle verzió – éppen annak révén, hogy sokat akar – szinte direkt felhívja a figyelmet a feladat áthághatatlan korlátaira. Például hogy a regény két, példaadó szereplőjének világlátása és életszemlélete nem tud eléggé érzékelhetően megjelenni a színpadi formában. Samuel Hamilton, illetve Lee, a kínai szolga szeretnivalósága és tiszteletreméltósága ugyanis nem feltétlenül a drámai jelenetekben fejeződik ki. (Így mindjárt érthetőbbé is válik, hogy a filmváltozat teljesen kihagyta ezt a két figurát.) S minthogy dramaturgiailag mégiscsak az akciók az előrevivő elemek, így voltaképp az egész első felvonás a gonosz Kate Trask bűngyűjteményeként elevenedik meg. Igaz, a Kate-et játszó, erős jelenlétű Petrik Andrea legalább fel tud mutatni ehhez egy dacos-könyörtelen alapállást és messzeségbe révedő, hideg tekintetet. Ráadásnak még némi keserű humorérzékkel is megajándékozza Steinbeck koromsötét hősnőjét. Ez mindenesetre üdítőbben hat, mint az előadás más, patetikus-teátrális színészi megnyilvánulásai, amelyek legfőképpen a Gáspár Sándor megformálta Adam Trask drámai pillanataiban kulminálnak.

 

Gáspár Sándor, hátul: Derzsi János és Nagy Zoltán / Schiller Kata felvétele

Spiró rövid, snittszerű jelenetekben fogta össze a cselekményt, s ehhez Szikora János a gördülékenység és a stílusosság jegyében teremtett keretet. Markáns, szimbolikus teret alkotott meg a rendező – akár Horesnyi Balázs-díszletnek is elmenne, a padra festett kopott angyalokkal -, majd beültetett a színpad szélére két-két gospelénekest. Az ő sűrű dalolásuk egyrészt kitölti a színváltásokat, másrészt bizonyos esetekben atmoszférateremtően aláfest, mintegy filmzene funkciót tölt be. Hozzá még felerősített szívdobogáshangot is gyakran hallunk.

A díszletet hatalmas, borús ég uralja el, fekete-fehér a világ alatta a kaliforniai Salinasban. Hátul sötét domb – amikor jómagam szebb időkben arra jártam, színesebb volt 🙂 -, középen rozzant ajtó egy házfaldarabban, jobbra valami könnyű, műanyag zúzalékanyagból odahordott halom. Kate Trask ebből a halomból ássa-szüli ki ikerfiait egy-egy rongycsomó formájában, majd öngyilkossági szándékkal ugyanide fúrja be magát. Mivel az előadás erősen ingadozik a realizmus és a stilizáltság között.
Az Édentől keletre-produkció értelemszerűen rengeteg színészt megmozgat, s közülük csak igen kevésnek kínál érdemi feladatot. Alig több mint villanásnyi lehetőség jut például Tordai Terinek a bordély-tulajdonosnő szerepében, vagy Almási Sándornak autókereskedőként. Egy megfelelő alaptónust kell csak találniuk, s meg is lelik. Derzsi János alaposabban megírt szerep híján türelmes odaadást és megszenvedett bölcsességet kölcsönöz Lee figurájának. Nemes Wandát mindenekelőtt az érdes hangja teszi figyelemreméltó Abrává. Huszár Zsolt becsülettel hánykolódik az apja szeretetéért és megbecsüléséért küzdő Cal Trask szerepében, miközben Száraz Dénes udvariasan tudomásul veszi, hogy neki mint a Trask család jó fiújának, színészileg éhkopp jut. Baksa Imre és Szikszai Rémusz jó benyomást keltenek, az előbbi mint zárt, mogorva, szilárdan tisztázatlan belvilágot sejtető Charles Trask, az utóbbi mint elegánsan gátlástalan üzletember. Apró pozitívumok egy tetszetős előadásban, amely egy hajszálnyit sem változtat sem a nézőkön, sem a világon.

John Steinbeck: Édentől keletre
Jelmez: Tresz Zsuzsa. Dramaturg: Hársing Hilda. Rendezőasszisztens: Hajdinák Judit. Díszlet, rendező: Szikora János.
Szereplők: Gáspár Sándor, Huszár Zsolt, Száraz Dénes, Nemes Wanda, Baksa Imre m. v., Petrik Andrea m. v., Derzsi János, Papp Zoltán, Nagy Zoltán, Szikszai Rémusz m. v., Tordai Teri, Vass György, Almási Sándor, Galkó Balázs, Széll Attila, Gosztonyi János, Hohner Krisztina, Zsigmond Emőke, Mendler András. Énekesek: Császik Mónika, Pintér Mónika, Hunyadi László, Kálmán Tamás.

Új Színház, 2010. február 26.