Van tehát a Guppinak egy elemelt síkja is, és ez Györgyi Anna játékából szépen kiderül.

„Millió, millió, millió rózsaszál” – énekli oroszul Alla Pugacsova (az ős Csongrádi Kata) hatalmas, projektorral kivetített képe a Centrál Színház színpadán, amint hintájával egy cirkuszban lengedezik a magasban, andalító éneke közben kissé elfehéredő arccal és ujjakkal markolva a repülőeszköz két szárát. Gyönyörűséges látás a szemnek. Ezért nincs is abban semmi meglepő, hogy Ljonya – az orosz Szigarjev legújabb darabjában, a Guppiban szereplő férj – felesége helyett inkább a fenti dívának, de legalábbis az arcmását őrző poszternek vesz közel millió: tizenhét, tizenhét, tizenhét szál krizantémot.
Eközben Györgyi Anna, az elhanyagolt feleség, Tamara szerepében, árnykép riválisát lejátszva a színpadról, az est középpontjává válik. A feles(legess)ég helyzetében Tamara amolyan kedves esztelen, szent idióta, az oroszok „félkegyelmű-archetípusa”, megspékelve egy kis abszurd humorral. Nincsenek igényei, akár egy guppinak – ezt a kulcsszimbólumot kissé didaktikusan el is magyarázzák -, őrült módon megelégszik tea helyett a teának képzelt cukros forró vízzel is. Egyébként a színház is éppen arra való, hogy teának képzelhessük az édes vizet, az igénytelen halacskát pedig legfeljebb gátolná ebben, ha még teája is volna. Éli a szigarjevi hősök lecsúszott terrorvilágát, éppenséggel a mai orosz valóságnak megfelelően, de közben egy szebb világot is álmodik magának. Van tehát a Guppinak egy elemelt síkja is, és ez Györgyi Anna játékából szépen kiderül. Naiv, éneklő hangja sosem csúszik álnaiv tónusba, gyermekien tárgyilagos panaszáradatával, amely magában hordozná az önsajnáltatás veszélyét, mindvégig szerethető marad. Hihető, hogy tényleg azt gondolja, rossz emberek nincsenek, legfeljebb csak külföldön, így a túljelentkezés miatt esetleg nehéz lesz bejutnia a mennyországba. Bár a pokol az a földi lét, amihez már amúgy is „szokva van”. (Ezt pontosabban idézni azért nem tudom, mert szerzői jogok miatt a Guppi egyelőre titkosított, példányait az alkotók őrzik.)

 

Bán János, Csuja Imre és Györgyi Anna / Schiller Kata felvétele

A Guppi persze elsősorban bohózat, de egy férj kegyetlen emberkísérlete is feleségén, vagy állatkísérlete a halán, amikor a ház ura szeretőcsapdát állít nejének, hogy leleplezhesse. Vagy elsősorban kegyetlen emberkísérlet, bohózatba oltva, nem én szeretném eldönteni, melyik inkább. Mindenesetre a Guppi amolyan férjhazajövős, feleségrajtakapós vígjáték is, ami a hajdani Vidám Színpadon – ahol a közönség jókedvében (ez legyen a legnagyobb baj) már akkor nevet, amikor még el sem kezdődött az előadás – jól érvényesül. Kiss Csaba rendezésében az egyre népszerűbb darabot már tavaly a POSZT-on is láttam – felolvasószínházként, amely szerencsésen betöltvén a műfaj küldetését, utólag olvasópróbává nemesült: hiszen immár elkészült a „rendes” előadás is. Időközben ugyanis lett díszlet, és a szereplők már nem olvassák a szövegüket, de a lakótelepi lakásbelső, ha nem is zavaró, a tavaly nyári fesztiválőrülethez képest mégsem ad annyival többet vagy mást. És azon veszem észre magam, hogy a Guppi egyes poénjai, különösen az elején, néha már fárasztóak. Úgyhogy ismét a színészekben gyönyörködöm. A Tamara körül Stan és Pan módjára forgolódó Bán Jánosban és Csuja Imrében, ahogy Csuja „hórihorgas”, esetlen lánykérést rombol össze egy hazajövő férj kispolgári jóllakottságával és gonoszságával.

Mikor már úgy tűnik, hogy kis halacskánk megmenekül a gonosz férj fogságából, a remény szertefoszlik, ahogy annak idején Szigarjev egy másik darabjában, a Fekete tejben is. Minden marad a régiben, a guppi nem menekül el. Ha ilyenkor is hallok nevetésfoszlányt, az igazán nem zárja ki, hogy a nevetők belül sírtak. És hogy Pugacsova hintájával végül a mennybe repül-e majd, azt nem tudom, de a kis guppiról van elképzelésem.
Az már csak érdekesség, hogy egy internetes orákulum meggyőző szavait olvasva kiderült: „A Halak párkapcsolat iránti vágya egy csodaszép álom, aminek a beteljesülésére nagyon kicsi az esély.” Továbbolvasva a szöveget, rá kellett ismernem Tamarára: a Halak a szerelemben ábrándozó és önfeláldozó áldozattípusok. Nocsak, a Guppi írva vagyon a csillagokban?

Vaszilij Szigarjev: Guppi
Fordította: Radnai Annamária. Díszlet- és jelmez: Berzsenyi Krisztina. Dramaturg: Baráthy György. Rendező: Kiss Csaba.
Szereplők: Bán János, Csuja Imre, Györgyi Anna.

Centrál Színház, 2010. március 12.