E kedves musical a lehető legkevésbé alkalmas bármilyen politikai üzenet közvetítésére.

A Hegedűs a háztetőn nagyon tetszetős, de tulajdonképpen félrevezető műsorlapján különböző népcsoportok párjai közt ott áll egy roma család és egy fekete-magyar falusi vegyes pár között Tevje, a tejesember és felesége, Golde. Hegedűs D. Géza és Igó Éva. Az UNICEF-képeslapnak vagy Benetton-katalógusoldalnak is beillő fotót nézve azt is hihetné egy jámbor jegyvásárló, hogy a Hegedűs a háztetőn-nek, ennek a joggal népszerű musicalnek aktualizált változatát látja majd. E kedves musical a lehető legkevésbé alkalmas bármilyen politikai üzenet közvetítésére. Sem a zenéjéből, sem pedig a történetéből nem (vagy csak nehézségek árán) facsarható ki intelem – és Eszenyi Enikő rendező és csapata a műsorlappal fel is ülteti a nézőt: a Víg legújabb Hegedűse még csak annyira sem mai, mint a majd tíz éve Kaposváron futó Hegedűs, amiben Kulka János nyújtott emlékezetes alakítást. Pedig sok minden változott – a politika is – az elmúlt tíz évben. Eszenyi Enikő a hagyományos Hegedűs-előadások közül ki nem rívó, konvencionális, szürke színekkel megjelenített Hegedűs a háztetőn-t rendezett.

Joseph Stein szövegkönyve nélkülözi a konfliktusokat. Lázár Wolf, a hentes megkéri Tevje lányának kezét, Tevje a tenyerébe is csap, de végül nem adja a lányát. Igazi konfliktusforrás, benne van a műben egy összeütközés lehetősége; de Stein nem klasszikus librettót szerkesztett. A Hegedűs a háztetőn inkább filmforgatókönyv, mint színdarab. Egy falu életének krónikája, középpontban a tejesemberrel, Tevjével. Az 1903-as kisinyovi pogrom előzményeinek bemutatása, színes jelenetekben. Sólem Aléchem novellafüzérének megzenésítése, egy tipikus galíciai falu, stetl rajza. A fülbemászó dallamok sokkal inkább a bécsi operett hagyományához köthetők, mint a klezmer zenéhez, nem egy – mint a „Bordal” vagy a „Hagyomány” – keringőalapra épülő operettsláger, és Tevje dala, a „Ha én gazdag lennék…” is tulajdonképpen egy tipikus belépő.
Az operett nem tűri meg az érzelmességet, hiszen éppen mert érzelgős és nem érzelmes, tesz minden aktualizálást nevetségessé. A Hegedűs a háztetőn operettbe ojtott filmszüzsé. Vagyis tulajdonképpen mindegy is, hogy miért kell a jó anatevkaiaknak elhagyniuk falujukat (a cári intézkedés miatt, mert üldözik őket, vagy mert vízi erőmű, esetleg szállodalánc épül a falu helyén), a búcsúdal – mikor elhagyják a „csupa sár, csupa szív” települést – a legkérgesebb szívű nézőt is biztosan megríkatja. Azon darabok közé tagozódik e mű, melyek biztos és fellebbezhetetlen sikerre számíthatnak, akár még henye és lötyögős megvalósításban is. Ezért lehetett kevésbé vészterhes időkben is, évtizedekig, a vidéki színházak biztos befutója. Csak egy jó Tevje kellett hozzá – hiszen e műben egyetlen igazi és vérbő szerep van -, és már egy-a-kettőhöz sem adták, olyan tuti volt a siker. (Elég a szép emlékű szegedi előadásokra, illetve Tevjékre gondolni, Király Leventére és persze Gregor Józsefre.) Eszenyi – ezen okok miatt, és nem azért, mert van a műnek egy népszerű filmváltozata – szélesvásznú operettfilmet rendezett a darabból a Vígben.
Ahogy a Hegedűs minden rendezőjének, Eszenyi Enikőnek is megkötötte a kezét az 54. utcai MTI (vagyis Music Theatre International), hiszen igen csekély mozgásteret hagy az alkotóknak (a búcsúdal közben például mindig esnie kell a hónak). A rendező annyit tehet: a lehető legjobb díszlet- és jelmeztervezőket és koreográfust szerződteti. A Víg művészei látványos, egyszerűségében szép Hegedűs a háztetőn-t hoztak tető alá. A díszlet egy kétfenekű házra épül, mely vagy a külsők helyszíne, vagy a belsőké, aszerint, hogy hogy fordítják. A ház mögött a falu stilizált rajza. Ezenkívül csak néhány kerítésléc, sármező, a padlón héber betűk. Az utolsó jelenet (mikor a szereplők majd mindegyike az egyetlen menedékként megmaradt, velük tutajként úszó stiblben – szobácskányi házban – zsúfolódik össze), valamint Tevje (pontosabban a Tevjék) mulatozása, álma, Hódel elutazása – a vonat-jelenet – kiemelik e rendezést a szokásos, ciceszes, haszidos, sok díszlettel dolgozó rendezések közül. Eszenyi rendezése nem zsúfolt. Anatevka annak ellenére, hogy csak mint festett háttér jelenik meg, megelevenedik a színpadon. Khell Csörsz is mintha a filmhez készült storyboardot (képes forgatókönyvet) használta volna: Tevjéék háza az abban látható nyers rönkházat idézi. Füzér Anni jelmezei is roppant egyszerűek, a fekete-fehér viselethez alig tesz valamit hozzá, legfeljebb néhány kendővel, furcsa fejfedővel dobja fel az öltözékeket, ezek azonban olyannyira jellemzőek, hogy a szereplőket a kakasülőről is megkülönböztethetővé teszik.

Tevje a házát is úgy húzza maga után, mint a tejeskordét. Ez a ház a sors metaforája lesz. A klasszikus Norman Jewison-filmet sokszor idéző háttérképeket remek animációs rendezők, Mandula Éva és Borbás Róbert tervezték. Különösen a naplementéik megejtőek. Az egyik legszebb a sábesz-jelenet naplementéje, melyet alig egy paraszthajszálnyi választ el a totális giccstől.
A Hegedűs a háztetőn-ben egy (legfeljebb két) fontos szerep van: Tevjéé (és Goldéé). A Vígszínházban két Hegedűs a háztetőn fut. A két előadás ugyanis – bár a díszlet ugyanaz – a két Tevje miatt merőben különböző. Ahogy azt egy reggeli tévéműsorban a Tevjék – Reviczky Gábor és Hegedűs D. Géza – maguk is megfogalmazták, ők tökéletesen eltérő alkatok. Reviczky ösztönösebb, hevesebb, Hegedűs D. Géza racionálisabb, gondolkodóbb, elmélkedőbb alkat. Mindketten alkalmasak a szerepre, mindkettőjük alakításának vannak emlékezetes pillanatai, de éppen a különbségek felsorolásakor említett tulajdonságaik miatt egyikük sem lényegül át Tevjévé. Hegedűs nem elég nyers, nem elég haragos, dühkitörései nem orkánszerűek, szemben Reviczkyéivel, Reviczky pedig nem eléggé intellektuális, ő olyan Tevje, aki minden teketóriázás nélkül odaadná a lányát a gazdag, de tanulatlan Lázár Wolfnak. Kettőjük különbözősége jól megmutatkozik több fontos jelenetben. Így abban is, melyben a harmadik lányukat kitagadják (Hegedűs inkább borongósan keserű, Reviczky elementárisan dühös, szinte képes lenne kárt tenni magában). És abban is, melyben végül megbocsátva, de azért a haragot is tartva, odabökik búcsúzó lányuknak, „Isten áldjon”. Hegedűs D. keserűen motyog, nem teszi könnyebbé az elválást, szemben Reviczkyvel, aki odamordul, de úgy, hogy az odavetett szóban nem csak fájdalom, de szeretet is van.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen azt a szereposztást ajánlanám, amelyikben Hegedűs D. Géza Tevje. Reviczkyn ugyanis kifognak a dalok. A nagy slágerek ugyanúgy, mint a kettősök. Sem hangterjedelme, sem képzettsége nincs meg ehhez a szerephez. Különösen a zsinórpadlásról csüngő alakok benépesítette kissé szürreális, de mégsem elég vad álomjelenetben bicsaklott meg a hangja.
Mindkét Golde szépen öregedő asszony, aki férjét nem csupán elviseli, de szereti is. Halász Judit és Reviczky kevésbé egységes és összeérett pár, mint Hegedűs D. és Igó Éva.

G. Dénes György magyarítása – erre ismét rádöbbenhettem – fergeteges, tele van sziporkákkal, pazar ötletekkel. A búcsúdalban az „intimate, obstinate” „csupa sár, csupa szív” a fordításban, és ennek a szöveghelynek lesz metaforája a színpad előterében elhelyezett sármedence, amiben a szereplők gyakran megmerülnek. Ahogy egy vaskos süveg, olyan jól jellemzi a házasságközvetítő Jentét az eredeti „right”-ot helyettesítő „stimmt”. „Stimmt?”, kérdez vissza mindig. Pap Vera ezt a stimmtet hátborzongató pökhendiséggel tudja odavetni.
Tevje lányai a szemünk láttára válnak érett lányokká. Láng Annamária énekel a legszebben, Kovács Patrícia remekül táncol, a nagyszájú, cserfes Hódel szerepe jól áll neki. Bata Éva éreztetni tudja a kitagadott lány csöndes fájdalmát, és ez a legtöbb, amit ebben a szerepben tehet. A darabba rejtett zsidóviccek jelentős része a rabbinak jut, de szerencsére Harkányi Endre rabbija nem lesz karikatúra: árad belőle a bölcsesség is.
A Silló István vezette zenekar Reviczky Gábort nem mindig tudta követni. (A zenekar egyik legjobbja a harmonikás volt.) A hegedűsök sok vibratóval, de szerencsére nem túlságosan klezmeresen játszották a gyönyörű szóló-betéteket.

Joseph Stein – Jerry Bock:
Hegedűs a háztetőn
(Vígszínház)

Dalszövegek: Sheldon Harnick. Fordította: G. Dénes György. Díszlet: Khell Csörsz. Jelmez: Füzér Anni. Szakértő: Verő Tamás és Vári György. Animáció: Mandula Éva, Borbás Róbert. A rendező munkatársa: Várnai Ildikó és Mucsi Zoltán. Rendező: Eszenyi Enikő.
Szereplők: Hegedűs D. Géza/Reviczky Gábor, Igó Éva/Halász Judi, Láng Annamária, Kovács Patrícia, Bata Éva, Ruzsik Katalin e. h., Hegedűs Barbara, Andrádi Zsanett, Kútvölgyi Erzsébet/Pap Vera, Borbiczki Ferenc/Fesztbaum Béla, Józan László/Szemenyei János, Venczel Vera, Szőcs Artur, Rajhona Ádám, Pápai Erika, Harkányi Endre, Géczi Zoltán, Gyuriska János/Katona László, Szemán Béla, Molnár Áron e. h., Dengyel Iván, Sarádi Zsolt, Lajos András, Kovács Martina, Bodor Böbe, Viszt Attila.
Hegedűs: Farkas Izsák/Gombai Tamás/Szirtes Edina.
Táncosok: Bácskai Zsolt, Bernáth Bernadett, Berta Orsolya, Bora Gábor, Detrich Krisztián, Fülöp Norma, Gajárszki Márton, Hajdú Anita, Karsai J. András, Kása Kelemen, Kloska László, Kovács Tamás, Lányi Attila, Latabár Kálmán, Makovínyi Tibor, Molnár Éva, Nagy Sarolta, Schmidt Eszter, Szabó Bence, Vida Emőke, Vida Gábor.
Kórus: Beleznay Katalin, Bubnó Márk, Csiba Eszter, Flórián Gergely, Kovács Beáta, Marót Benedek, Mátyás Attila, Murányi Márta, Simányi Borbála, Szabó Anna, Szabó Sebestyén, Szanka Zsuzsanna, Szathmári Judit, Sziklai-Pap Ferenc, Zákányi Zsolt.