… az előadás színlapja az eredeti mesét színészekre szabó krimit sejtet. Ez azonban megtévesztés: a produkció minden, csak nem krimi.

Nincs sok köze Andersen meséjéhez, a Hókirálynőhöz a Szputnyik új előadásának. És bár elmélkedhetnénk némileg ízléstelenül az alkotó szabadságáról és a szerzőhöz való hűségről – elvégre egy fikarcnyi társadalmi-politikai szatíra az előadásba is belecsúszott a törvényalkotás és a kisember idegrendszerének viszonyát taglaló epizódban -, elégedjünk meg annyival, hogy az előadás Andersen nyomán készült. Nincs ezen semmi csodálkozni való; az emberek szemébe és szívébe fúródó üvegszilánkokról szóló meséből egyszerűen írható melodramatikus bábjáték vagy mesejáték nem a Szputnyik színpadára való. Ezzel összhangban az előadás színlapja az eredeti mesét színészekre szabó krimit sejtet. Ez azonban megtévesztés: a produkció minden, csak nem krimi.
Cukormázas, szappanoperába hajló mikrojelenetekkel indul az előadás: félmondatokba sűrített, abszurdba hajló kisvárosi életképekkel. Az epizódok összefoglalása a következő: 1.) Csodálatosan szép az életünk; 2.) Véletlenül mindenből kettőt veszünk a boltban. A remekül koreografált, feszes jelenetsor azon túl, hogy rendkívül szórakoztató, nagyon jó érzékkel mutat rá az anderseni világ természetellenes túldíszítettségére és abszurditására. Azonban amint kényelmessé válik az ironikus nézőpont, elkezdődik a mese.
Kerekes Éva magával ragadó, ellentmondást nem tűrő, mégis lágy hangján kezd bele a Hókirálynő történetébe. De az Andersen által írtakból csak a bevezető mese marad meg a (gonosz manó helyett) ördög millió darabra széthulló torz tükréről – és megmarad a két főszereplő neve is: Kay és Gerda. A lassan kibontakozó történet azonban az eredeti mesének csak távoli, analóg változata: a két kis játszótárs helyett együtt felnőtt, barátokból szerelmesekké lett párról (Székely Rozi és Molnár Gusztáv) szól. Nagy gyerekek (vagy kicsi felnőttek) ők, akik nemigen tudják még, hogyan is kell egymáshoz közeledni – a gyermeki ártatlanság és a buja vágyak találkozásának pillanatában találjuk őket, amikor Gerda legszebb ruhájában (azaz a takaró alatt meztelenül) várja a barátjától kapott tanácsot megfogadva, az aktust alkohol-vedelgetéssel előkészítő, majd sután a lányhoz közeledő Kay-t. Ezt a párt választja szét a Hókirálynő (Kerekes Éva), aki álmában ad jéghideg szemcseppet Kay-nak.

Molnár Gusztáv , Kerekes Éva és Székely Rozi / Schiller Kata felvétele

És itt jön az igazi csavar: Kay ettől nem eltűnik, csak megváltozik. Hideg, durva, sztereotipikus férfi lesz – olyan, amilyen a (Tóth Simon Ferenc által játszott) barátja is. Ez utóbbi egyébként egyszemélyes társadalmi tükör is: ő a korrupció megtestesítője, aki hadnagyként mindent el tud intézni – így, ha szépen megkérik rá, akár az (akkor még boldog) Gerda által kapott gonosz közlekedési pótdíj-csekket is egy mozdulattal széttépheti. De a korrupció mellékes, a központban a széthulló párkapcsolatok és az azokat kezelni képtelen emberek állnak – például Fábián Gábor teszetosza karaktere, aki szeretőjével találkozva is mókuskámnak hívja az épp őt felhívó feleséget, vagy Koblicska Lőte figurája, aki miközben rágcsálnivalókkal tömi magát, meglehetősen flegmán próbál visszaemlékezni, vajon ki is ejthette teherbe.

Az előttünk kirajzolódó cselekményt (vagy inkább történést) megszakítani látszik egy az Andersen-meséből átvett keresésjelenet, mely míg a mesében a cselekmény fő eleme, itt allegóriaként értelmezhető. Persze nem lapp asszonyoknál keresi barátját Gerda: egy németül beszélő eladónál (Téby Zita) jár – talán éppen Grazban. Mielőtt Gerda elhebeghetné, hogy nem munkát, hanem valami egészen mást keres, az eladó hosszú bemutatót tart a lánynak arról, hogy pontosan hogyan kell használni egy ruhafogast.
Nincs happy end. A katasztrofális (de legalábbis rossz) kapcsolatok felsorakoztatása után a színészek a nyitó jelenethez hasonló, de életszerű (értsd: hétköznapian kiábrándult) epizódsort játszanak el. Nincs cukormáz, csak félreértések; ölelések helyett egymás mellett haladó emberek az utcán. Most már persze szeretnénk visszakapni azt a csöpögő, gejl életet, amelyet az első jelenetben láttunk. Azt a gyermeki világot, amelyet iróniával taszított el tőlünk az első jelenet.
Ahogy korábban a meserészletet, ugyanúgy, megkérdőjelezhetetlenül mondja el az előadás zárásaként Kerekes Éva Peter Handke A gyermekkor dala című versét. Ekkor – még ha az előadás szempontjából kissé későn is – ér össze a gyermeki és a felnőtt világ, az enyhén skandináv dizájnba öltöztetett hétköznapi reménytelenség és az anderseni biedermeier mesevilág.

Hókirálynő (Szputnyik Hajózási Társaság)
Készült Hans Christian Andersen meséje nyomán. Látvány: Zékány Márta. Zene: Keresztes Gábor, Szűcs Tamás. Dramaturg: Róbert Júlia, Szabó-Székely Ármin e.h. Rendezőasszisztens: Pass Andrea. Produkciós vezető: Tóth Péter. Rendező: Czukor Balázs.
Szereplők: Kerekes Éva, Koblicska Lőte, Székely Rozi, Téby Zita,Fábián Gábor, Molnár Gusztáv, Tóth Simon Ferenc.

MU Színház, 2010. december 18.