Garaczi drámai nyelve mindig is jól működik a színpadon.

Mi történik, ha egy kisfiú nem képes kimondani a szót: „szeretlek”?
Vagy hagyják békében ezzel a „defektussal”, vagy elcipelik egy terapeutához, aki majd szépen kikezeli. Garaczi László legújabb darabjában, az Ovibraderban – talán érthető okokból – ez utóbbi mellett dönt a mama, és ezzel tudatán kívül éveken és (cyber)tereken átívelő utazásra küldi egyetlen magzatát, Fábián Petyust, a jelenkor férfivá érni képtelen Ádámját.Az Ovibrader, amely felolvasó színházi formájában megjárta már a POSZT-ot, Gyulát és a József Attila Kör szigligeti táborát is, egy kisfiúról mesél, aki életet játszik és álmodik. Segítőtársa és vezetője Doktor Keve, aki luciferi szenvtelenséggel bocsát hipnotikus álmot kis páciensére, és juttatja el múlt s jövő rejtelmeibe. Megmutatja, milyen élet várhat egy olyan fiúra vagy férfira, aki verbális kifejezőkészség tekintetében minimum hátrányos helyzetű. De abban a világban, amely Fábián Péter hipnotikus utazása során kirajzolódik, egyáltalán nem csoda, hogy nem hangzik el, nem hangozhat el nyilvános érzelemkifejezés az egyének között, még a virtuális valóságban sem. Mert az óvodában a gyerekek már a kibeszélő-show-k modellje szerint konfliktusaikat is a televízióból jól ismert sémák mintájára kezelik vagy oldják meg – például: „BÁCSKAI (Zsuzsinak) Beszélj a Fábiánnal való kapcsolatodról. / ZSUZSI Megismerkedtünk, azóta sok pénzt rám költött. / KATA Sok pénzt? Milyen pénzt? / ZSUZSI Azonkívül terhes vagyok. / FÁBIÁN Nem hiszem.” -; mert chatelés közben teljesen megszokott dolog, ha ismeretlenek intim testrészeikről küldenek fotót egymásnak; és mert a darabbeli főszereplő egyetlen valós beszédpartnere az óvodáskorában saját magából kiváló felettes énje, Okoska. Ez az Okoska aztán az egész elképzelt jövőben ontja a jó tanácsokat, főleg nőkről („A nő ruhát varr gyermeke bölcsője mellett”), férfiakról („A férfi sikeres, pénze van, és megvédi a nőt”) és kapcsolatuk szabályairól („A férfiak, anélkül hogy tudnának róla, a nők számára háborúznak, a nőknek csinálnak gyerekeket, a nők városait építik”), az áltudományos handabandázás kiváló lenyomataként. De ami még fontosabb, Okoska az, aki Ovibradernek nevezi el Fábián Pétert, és e megnevezés szimpla gesztusával egy csapásra predesztinálja a fiú sorsát. Kijelöli számára az egyetlen járható utat, melynek következtében a férfi negyvenévesen is Ovibrader marad: egy karikírozott férfiprototípus, aki nem képes érzelmeit kifejezni, sem anyja, sem későbbi szerelmei iránt. Boldogtalan, magányos alak marad, tele kétségekkel.

Szemenyei János és Huszár Zsolt. Schiller Kata felvétele

A Thália Színház Új Stúdiója mintha eleve ezt a kétségekkel teli, klausztrofób (férfi?)világot jelölné, a sötét háttérben a színpad közepén egyetlen bútordarab, egy fekete bőrkanapé, Doktor Keve „otthona”. Ezt játsszák és álmodják körbe a színészek az előadás során, míg oldalról Dobri Dániel zenél, gitárjával adja be például a Star Wars-slágert vagy a chatroom hangjait. A színészek többé-kevésbé bele tudnak helyezkedni a rendező, Bagó Bertalan által megkomponált világba, amelynek minimalizmusa nagy hangsúlyt fektet a szöveg működési lehetőségeire. Ezek a lehetőségek hol jobban, hol kevéssé érvényesülnek, hiszen Garaczi sokszor könnyednek tettetett textusa nemegyszer túlartikulálódik, ilyenkor a szereplők jellemvonásai túl élessé válnak, a nevetségesség vagy kínosság határát súrolva (mint Fábián Péter kisfiú-karaktere, a chatelő fiatalok vagy a túlhúzott angol akcentussal beszélő informatikai guru). A szereptöbbszörözésnek köszönhetően mind a négy színésznek akadnak emlékezetes pillanatai: Huszár Zsolt egy fennhéjázó cinikust mutat meg Doktor Keve személyében; Szemenyei János egy este alatt fel (nem) növő Fábián Pétere szép ívet jár be, amelynek két végpontja, a születés és a halál meglepően sokban hasonlít. Fodor Annamária megannyi Évaként a kor Ovisisterét villantja fel, míg Kolti Helga Mamája aggódó majomszeretettel csüng fián. De az eredeti defektus feloldása mégis az édesanyához köthető majd: egy szép jelenetben, a Mama halálos ágyánál szerepet cserél anya és fiú, és így Szemenyei a Mama karakterét felvéve már könnyedén ki tudja ejteni a szót: „szeretlek”. Az, hogy ezek után, mintegy záróakkordként, még megtörténik a szó szerinti értelemben vett elállatiasodás, a lelki és biológiai átalakulás, az utolsó fricska Garaczitól.

Kolti Helga, Szemenyei János, Huszár Zsolt és Fodor Annamária. Schiller Kata felvétele

Nem hagyható figyelmen kívül a dráma alcíme (péniszdialógok), amely egyértelműen reflektál és fordítja ki a közel nyolc éve ugyanitt, a Thália Színházban bemutatott Eve Ensler-darabot, a Vaginamonológokat. De míg ez utóbbi sok nő történetét mesélte el (ráadásul félig-meddig dokumentarista technikával, hiszen interjúkból íródtak a szövegek), Garaczi egyetlen férfiról beszél. Azonban Okoska kommentjei által a főszereplő érvényessége kitágul, és az „ilyenek a férfiak” megállapítás többször is keresztülvisszhangzik az előadáson: „A férfi gyerek, aki azt játssza, hogy férfi. Játéka a háború, a politika, a sport, ambíciók, pénz. Csak épp felnőttkorában már nemigen választhat, azt kell játszania élete végéig, amiben tehetségesnek hiszi magát.” És miután Fábián Petyus felriad saját jövőbeli halálából, és a terapeuta megnyugtatja a Mamát, hogy gyermeke teljesen normális, nincs semmi baja, a jövőálom egyes részletei cserélődni kezdenek. Az emlékezés átvált puszta lehetőségbe, a cyberteret kezdi felváltani a valós élet.
Garaczi drámai nyelve mindig is jól működik a színpadon. Például kivételesen tudja úgy megjeleníteni a fiatalok beszédmódját, hogy az – sok kortárs példával ellentétben – nem kínos vagy művi. Ráadásul az Ovibrader kettős kerettörténete még egyet csavar az értelmezésen: Petyus elbocsátása után a pszichológus elheveredik kanapéján, és kedvtelve folytatja az előadás elején megkezdett történetét egy indiairól, aki feleségül fügefát választott. A szentenciába hajló mese szerint a fügefa kedvességével és szelídségével a tökéletes nőt testesítette meg. Például sokat hallgatott, míg a férfiak beszéltek. Kábé ilyen kanapén álmodhatnak az ovibraderek.
GARACZI LÁSZLÓ: OVIBRADER
(Thália Színház, Új Stúdió)

Zeneszerző: Szemenyei János. Zene: Dobri Dániel. Dramaturg: Lőkös Ildikó. Rendező: Bagó Bertalan.
Szereplők: Fodor Annamária, Földes Eszter, Huszár Zsolt, Kolti Helga, Szemenyei János, Szegezdi Róbert.