Archive of posts published in the tag: Bagó Bertalan

Gabnai Katalin: És ha megfizetem?

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Vasszürke, vedlett öltönyökbe, toprongy munkásruhákba öltözött, izgatott férfiak hada toporog a gülleni vasútállomáson. Várják a megváltót, Klárit, a városka szülöttjét, aki a maga mostani milliárdosi mivoltában jő ide, hogy megtekintse ifjúsága színhelyét, és esetleg meg is segítse az itt élőket. Dús hullámú, óarany harangot formázó szoknyában, királynői gallérban, orrán fekete szemüveggel le is lép a…

Csáki Judit: Hangos

2 in 1 kritika: Spiró György: Az imposztor, Egressy Zoltán: Portugál – József Attila Színház

Ennek a két magyar drámának két közös pontja van. Az egyik, hogy mindkettő ősbemutatója a Katona József Színházban volt. A másik, hogy jelenleg mindkettő látható a József Attila Színházban.

Valaki ezt is továbbírja majd

Kerekasztal-beszélgetés Az ember tragédiája 2.0-ról – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Nagyszínpadi, kortárs ősbemutatóval jelentkezett a Vörösmarty Színház. Az ember tragédiája 2.0-ban négy magyar drámaíró – a Térey János hiányát pótló Darvasi László, valamint Márton László, Tasnádi István és Závada Pál – folytatta Madách művét, amelyet maga a Tragédia 2018-as színpadi adaptációjához hasonlóan ugyanaz a négy rendező – Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora…

Pethő Tibor: Van / nincs megváltás

Száll a kakukk fészkére, Gardénia – Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház

A vírus első hullámának lecsendesülése után, a betegség rövid szünetében két – a tavaszi korlátozások miatt elhalasztott – bemutatót tartottak Kecskeméten. A Száll a kakukk fészkére a nagyszínházban, a Gardénia a Ruszt József Stúdiószínházban látható.

Kovács Dezső: A fénynél árnyék

Madách Imre: Az ember tragédiája – Nemzeti Színház; Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Most, hogy két nagyszínházunk, a Nemzeti és a székesfehérvári Vörösmarty Színház is újra műsorra tűzte Madách Imre halhatatlan remekét, Az ember tragédiáját, s a maga módján mindkét előadás emblematikusnak, nagyszabásúnak, mi több, reprezentatívnak tekinthető, ideje szembenézni a kanonizált örök klasszikus színreviteli dilemmáival.

Kovács Dezső: A jóság ára

Bertolt Brecht–Paul Dessau: Jóembert keresünk – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Bagó rendezésének kulcsmozzanata annak hangsúlyozása, hogy milyen törékeny is a jótékony emberi akarat, amelyet hamar legázolnak, s oly könnyen kihasználnak.

Urbán Balázs: Filmek nyomában

A Játékszín 2016/17-es évadja

A jelenlegi tulajdonosi szerkezet ismeretében aligha várható, hogy a színház alapvetően elmozdul a választott iránytól (bizonyosan nem fog például kortárs magyar drámák fórumává válni), így helyét a fővárosi bulvárszínházak palettáján kell megtalálnia.

Zappe László: Megbízható, helyi értékű intézmény

A Győri Nemzeti Színház folyó évadáról

A háromtagozatos Győri Nemzeti Színház idei évada ebben sem különbözik a korábbiaktól.

Miklós Melánia: Mindennapi félelmeink

Oleg Presznyakov–Vlagyimir Presznyakov: Terrorizmus – Székesfehérvári Vörösmarty Színház - KRITIKA

Az előadás vándorlós koncepciója, azaz a két játéktér közötti váltogatás és a nézők sétáltatása ezzel szemben rendezői bizonytalanságról tanúskodik. Mintha Bagó nem hinné el, hogy az anyag e nélkül is elég érdekes.

Halász Glória: Erzsébet körút 2.

EMKE - volt egyszer egy kávéház - KRITIKA

Nehéz megfogalmazni, hogy a majdnem múltidéző giccsbe hajló EMKE miről is szól.