A sitcom „öl, butít és nyomorba dönt” – erről szól Szabó Borbála új darabja…

A sorozatfüggőség nem új találmány. Egyidős lehet az emberiséggel, ahogy az emberi dolgoknál általában lenni szokott. A piramisépítők szériaszenvedélyére nincs bizonyítékom, de ha hihetünk Szerb Antal irodalomtörténetének, akkor az 1500-as évek barokkjában már tombol a konzumművészet: hódít a „lovagepikából kinőtt felelőtlen burjánzású regények leghíresebb képviselője az Amadís-regény. A végtelen hosszúságú, több fóliánst betöltő regény meséje rendkívül bonyolult és rendkívül egyhangú (…) a közönség számára mégis hiteles lehetett valamiképp: a hagyomány szerint egy spanyol nemesember családostul gyászruhát öltött, mikor ahhoz a részhez ért, ahol Amadís meghal.” A talmi bűverő megelőző korok életét is megdelejezte, csak épp napjaink jóval nagyobb dózisban áradó tévésorozat-dömpingje ellen jóval lelkesebb dörgedelmek hangoznak el. A sitcom „öl, butít és nyomorba dönt” – erről szól Szabó Borbála új darabja, A teljes tizedik évad a Bárka színházban.
A történet szerint Erika unatkozó kismamaként kap rá a „That’s life!” című sorozatra, amit egy Béla nevű joviális emberke kínál fel neki a játszótéren. Erika elmerül a sorozatfüggők ingoványába, elsősorban Ernő nevű férjétől hidegül el, egyébként megfáradt kapcsolatuk koronájaként. Aztán Erika bekattan, és fantáziálni kezd, mi lenne, ha új barátai, a sorozatszereplők közé cseppenne. Majd oda cseppen, a tizedik évad egyik figurájaként tűnik fel, ám csakhamar megjelenik Ernő is a sorozatban, leleplezi az álságos világot, és megmenti eltévelyedett asszonykáját a kárhozattól. Szabó Borbála aktuális vígjátékot írt vicces és emészthető történettel, világosan elválasztva nyelvben és szituációkban a sorozat és a darabbeli valóság világát.
A színészek remekül kiigazodnak ebben a dupla dimenzióban. Erika és Ernő – Szorcsik Kriszta és Kardos Róbert játékában – hús-vér alakként jön-megy, nyűglődik, gyűlöl vagy szeret. Dokumentarista betekintést kapunk a párkapcsolat langymelegébe, fojtott feszültségeibe, a tettlegességig robbanó házastársi gyűlölködésbe, egy sorozatdrogos rajongásába és ravaszkodásába, egy nem lánglelkű férj elszánt küzdelmébe, egy hétköznapi pár csendes kibékülésébe. Bravúr, hogy a két színész játéka akkor is finoman elválik a sorozatszereplők rikító harsányságától, mikor belépnek a talmi csillogás tizedik évadába. Az elrajzolt sorozatkarakterek bumfordi színessége pedig pontosan eltalálja a túlzó vigyoroknak és széles gesztusoknak azt a dózisát, amitől annyira kedveljük a jó minőségű sitcomok szereplőit (ha ez a meghatározás paradox-gyanús is). Szabó Emília Jillként extravagáns költőcicus. Phil szerepében Dévai Balázs érzékenykedik párás szemmel és szőke parókában. Parti Nóra kőkemény Kate-et játszik a SWAT kommandó kellékeivel felszíjazva. Kálid Artúr Karl, a fertőtlenítő spray-k lovagja, indián hippiként retteg a baciktól. Mészáros Tibor csetlő-botló, lúzer irodalomtanár. Színfolt minden karakter, ha leforgatnák velük a „That’s life!”-ot, biztos belekukkantanék. Már a főcímzene is megvan: a sorozat miliőjének Mészáros Ádám adott pontos zenei hátteret.

Jelenet az előadásból / Forrás: Bárka Színház

Szabó Máté rendezése fogyasztható módon interpretálja a történetet, saját tempójában és hangütésében tartja mindkét világ helyzeteit, hogy feltáruljon a köztük húzódó ellentmondás. Horgas Péter díszletével lényegében ketté is osztja a játékteret: odafent a színpad emelvényén játszódik a sorozat az angolszász világ jellegzetesen vöröstéglás falai között, főhelyen egy kanapéval, amely farkasszemet néz az emelvény előtt, Erikáék nappalijában álló dívánnyal, mely az egyhangú esték és a felvillanyozott tévézések helyszíne. Olykor azonban a tér kozmikussá tágul: mikor Gados Béla a sorozatművészet boltos lelkű misszionáriusaként, ámde ördögi bűverővel téríti a nézőteret a populáris kultúrához, pokoli vörös fények söpörnek végig a színpadon, és az ember arra vár, hogy még nagy dolgok fognak történni. Ám a nagy dolgok ezúttal elmaradnak.A második felvonás jóval halványabbra sikeredik az elsőnél. Az első felvonásban minden a helyén van: végigjárjuk Erika stációit a függőségig, arányosan ingázva viccektől a drámai momentumokig, felvillan a sorozat démoni ereje, Béla sajátos (és meglehetősen leegyszerűsítő) művészetfilozófiája lázadásra buzdít, majd megtörténik a valóság kibillentése, Erika és valóságos kapcsolatai összeomlanak, szabaddá válik az út a fikcióba lépéshez, ami a felvonás végén óriási poénnal zárul. A második felvonásban pedig belépünk a sorozat világába: Erika szereplő lesz, ám csakhamar rájön, hogy idebent a dolgok nem úgy történnek, ahogyan képzelte. És innentől kezdve a történet tézisdrámává szelídül, lomha lesz és nem túl érdekes fordulatokba torkollik. Bekerül Ernő is a sorozatba, mert a játszótéren őt is megkörnyékezte Béla, ő is végigrágta magát a kilenc évadon, és most itt van, és Ernestként megmenti asszonykáját. De minden történés valahogy túl hirtelen történik, és túl könnyedén születik megoldás. Ahogy egy sitcom dramaturgiájában, lehet mondani, hiszen a tizedik évadban járunk, csakhogy az előadás erre az abszurditásra nem erősít rá. Erika nem akar visszatérni a valós világba, Ernest viszont erőlteti, majd egyszer csak színvallásra kényszeríti a sorozat szereplőit, akikről kiderül, hogy jókedvük és csillogásuk máz csupán, komoly lelki sérüléseket hordoznak a múltból. Ez lenne a megoldás? Miért kell a kétdimenziós vígjátéki alakok múltjából hirtelen O’Neill-i titkokat kibányászni? Miért hat ez Erikára úgy, hogy eldönti: ideje hazamenni. Nem túl izgalmas kibontakozás, ahogy egymás után lepuffantódnak a szereplők, és Erika a házasságával együtt megmenekül. A felvetett pokoli hangulathoz képest alig kellett megdolgozni a szabadulásért.
Sokkal izgalmasabb volt tetten érni a két világ eltérő működését az első felvonásban. Az egyik legsikerültebb részben a házaspár ütközetére sor kerül, miközben a sorozatban is csetepaté zajlik. Erika bámulja a sorozatot lentről, fent megy a parádé, de hazatér Ernő, és próbálja kiragadni felesége figyelmét, majd csúnyán összekapnak. Közben odafent is kiderül, hogy Phil már nem szereti Kate-et, s a két konfliktus párhuzamosan bontakozik. De míg a házaspár közt drámai feszültség növekszik, halálosan komoly indulatok szabadulnak el pillanatok alatt, addig a sorozatban tréfás rajzfilmelemekkel oldják fel a konfliktust: Kate összetépi Phil hárfáját, és bánatában egy rekesz sörrel távozik. Dermesztően pontos a kép: így élünk a tévé mellett.

Szabó Borbála: A teljes tizedik évad
Jelmez: Bujdosó Nóra. Díszlet: Horgas Péter. Zene: Mészáros Ádám. Rendező: Szabó Máté.
Szereplők: Szorcsik Kriszta, Kardos Róbert, Gados Béla, Szabó Emília mv., Dévai Balázs, Parti Nóra, Kálid Artúr, Mészáros Tibor mv.

Bárka Színház, 2012. április 27.