Stuber Andrea: Szélfútta

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház A viharjáról - KRITIKA
2012-07-16

A színészek jobbára tisztességgel átvészelik…

William Shakespeare A vihar című drámája annyira régi és olyan sokszor eljátszották már, hogy bizonyára megtörtént vele minden elképzelhető és elképzelhetetlen. Például az, hogy Prospero nem férfi, hanem nő, és Prospera néven Milánó hercegnője. Legutóbb alighanem 2010-ben esett ez meg, Julie Taymor filmjében, ahol Helen Mirren játszotta a szigetet annektáló bevándorlót. Most Szűcs Nelli lépett a neves szerepelőd nyomába, és ennek az asszonyosításnak szintén nem látszik egyéb érdemi oka, mint hogy egy kiváló színésznőt méretes feladathoz juttasson a művet bemutató színház.
A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Szergej Maszlobojscsikov rendezésében mutatta be A vihart, bő egy héttel ezelőtt Gyulán, A vihar-dömpingben, most pedig a Szentendrei Teátrumban. Az előadás kerete nyilván eltérő a két különböző helyszínen – Gyulán a vöröstéglás vár, Szentendrén a városháza hámló vakolatú fala -, a külalakja bizonyára azonos. Meghatározó tárgya az előadásnak Maszlobojscsikov díszlettervezői leleménye: egy sötét textilalagút, amelyet a szereplők rátolnak az eltüntetendő vagy megváltoztatandó színpadi elemre. Akárha egy hatalmas, régi fényképezőgép fekete harmonikarésze lenne, vagy egy busz kinyúlt csuklója. (Maszlobojscsikov az erősen vizuális típusú rendezők közé tartozik. Ebből adódóan kevéssé előnyös számára egy olyan nyári vándorprodukció, amelynek képi világa, látványlehetősége szűk korlátok közé szorított.)
A szentendrei premier estéjén az időjárás rendkívül előzékenyen és adekvát módon viselkedett: az elején viharoskodott, szélgépet mellőzve fútta a színpadon szétszórt papírokat és zúgatta a belső udvar fáinak lombjait, majd szépen elült, lecsendesedett és hagyta szóhoz jutni a színészeket. Alighanem a főhősnőnek szentelte figyelmét, a fehér slafrokos, szemüveges Szűcs Nellinek, aki hordóból bújt elő, majd újabb és újabb kéziratokat vett magához és tűzött a falra. S minthogy az előadásban nemcsak A vihar szavait mondták a szereplők, hanem sok más Shakespeare-műből is kaptak szöveget, így felmerült a nézőben, hogy Prosperánk talán Shakespeare életművét írja itt, ezen az ember nem lakta szigeten. A főhősnő egyetlen igazi partnere és ellenfele a Trill Zsolt játszotta papírpúpos Caliban, akit ő tanított meg beszélni – III. Richard monológján, tájszólásban -, s a bennszülött elég erős egyéniség ahhoz, hogy hatalmi harcot vívjon úrnőjével. Tekintettel a sok kéziratra és a számos Shakespeare-idézetre, esetleg arra juthatunk, hogy Prospera és Caliban küzdelmének tétje az, melyikük marad majd fenn Shakespeare néven a művek szerzőjeként. (Nem nagyon izmos gondolat ez, elismerem, de nem sikerült ennél átfogóbb és meggyőzőbb értelmezési lehetőséget felfedeznem az előadásban.)

Szűcs Nelli / Kiss Zoltán felvétele

A szöveg posztmodern idézéstechnikájának leginkább zavarba ejtő vonása az, hogy több shakespeare-i gyilkos is belebeszél a történetbe, sőt Antonio és Sebastian elsőre le is szúrják Gonzalót és Alonsót, Macbeth szavaival, amire nyugodtan mondhatja A vihart ismerő néző, hogy „Hát ez meg micsoda?” Sőt A vihart nem ismerő is.
A színészek jobbára tisztességgel átvészelik A vihart. Szűcs Nelli Prosperáját ismeretlen belső érzemények duzzogtatják, az olvasószemüvegébe kapaszkodik, s azt dobja el végül, a pálcaeltörési motívumnak megfeleltetve. Trill Zsolt nagy kedvvel és színészi önélvezettel adja Calibant, bevetve teljes hangregiszterét és fizikumának játékosságát, ruganyosságát, erejét. Avval is próbálkozik, hogy a közönséget kórusban megszólaltassa a sokat ismételt „bán, bán, Caliban” rigmus erejéig. (A szentendrei estén nemigen sikerült legyőznie a meglepett publikum érthető és jogos tartózkodását. Jellemző módon csak a nézőtéren ülő kollegiális színész bizonyult hallhatóan lelkes partnernek.)
A beregszászi társulat ígéretes ifjú színésznője, Tarpai Viktória dacos, hercig, zsebre dugott kezű, nadrágos Mirandát alakít. Ferdinándként a fiúszerepeket már minden értelemben kinőtt Rácz József mutatkozik. Nyíltszíni tapsot kap, amikor a második felvonás elején favágóként sikerül a tönköt is széthasítania. Ariel nincsen, annak következtében, hogy hét színésznő játssza egyszerre. Vezetőjük a Prospera-féle hosszú hajat, szemüveget és fehér lebernyeget viselő Vass Magdolna. Kristán Attila, Ivaskovics Viktor, Varga József, Sőtér István, Tóth László, Kacsur András kötelességtudón adnak mindent, amit kell: itáliai urakat, matrózokat, hajótörötteket.
Az előadásból a legemlékezetesebb alighanem a nagy fekete hernyó, amely mindent elnyel, eltüntet, elfeledtet.

Shakespeare: A vihar (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, Szentendrei Teátrum)
Díszlettervező: Szergej Maszlobojscsikov. Jelmez: Balla Ildikó. Rendező: Szergej Maszlobojscsikov.
Szereplők: Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Ivaskovics Viktor, Tarpai Viktória, Rácz József, Varga József, Sőtér István, Tóth László, Kacsur András, Szabó Imre, Béres Ildikó, Domareczkaja Júlia, Gál Natália, Kacsur Andrea, Orosz Melinda, Orosz Ibolya, Vass Magdolna, Krémer Sándor, Ferenczi Attila.

Szentendre, Városháza udvara, 2012. július 14.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.