Archive of posts published in the tag: Szentendrei Teátrum

Nagy Klára: Vígopera a válságban

La serva padrona/Az úrhatnám szolgáló – Szentendrei Teátrum

Rekord méretű infláció, dúl az ukrán-orosz háború és a már-már elfeledett, de azért nagyon is jelen lévő covid mellett élesen merül fel az a kérdés, hogy hogyan pozicionálja magát egy-egy előadás. Próbáljon meg reflektálni az aktuális eseményekre? Vagy pont ellenkezőleg, nyújtson kikapcsolódást, mentális felfrissülést a krízisek által átszőtt hétköznapokban? Novák Eszter, Az úrhatnám szolgáló rendezője…

Pető Andrea: Hazatérhet-e Szenes Anikó?

Hanna – Szentendrei Teátrum

A szövegkönyv legnagyobb kihívása, hogy a kanonizált szimbólummá, Izrael állam politikai vallásának részévé vált Szenes története mögé tud és mer-e nézni. A szöveg megírásakor hozott emlékezetpolitikai döntések határozzák meg, hogy mennyire lesz népszerű a darab és hozzájárulhat-e Szenes Anikó hazatéréséhez születésének századik évfordulóján.

Fancsali Kinga – György Evelin: Mi minden, és mi minden nem?

 A 32. THEALTER első öt napjáról

Másképpen néz végig az ember naponta négy-öt darabot, mint mikor egy este csak elugrik színházba. Akaratomon kívül egymás tükrében kezdtem vizsgálni minden előadást, keresni a közös elemeket, hasonló témákat, megoldásokat, egymáshoz viszonyítva hoztam minőségi ítéletet is.

Gajdó Tamás: Ahol a város egyben díszlet is

Ötven év története – nem „jubileumi” kötetben

A magyar színházművészet hagyományosan rajong az évfordulókért. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen ebben a művészeti ágban illékony és múlékony minden. A színjátszás hőskorában nagyon kevés társulat érte meg a holnapot, és csak a legelszántabb, legelhivatottabb művészek maradtak a rögös, semmi jót nem ígérő pályán. Nagy szónak számított, ha valaki megülte színészi működésének harmincéves évfordulóját.…

Kovács Dezső: Az utolsó gentleman

Brecht–Weill: Koldusopera – Budaörsi Latinovits Színház

A Koldusoperát, persze, ezerféleképpen el lehet játszani. Kihegyezve, mondjuk, az aktuálpolitikai poénokra, amelyekre érzékenyen fülel a botrányra mindig éhes publikum. Ki lehet domborítani az emberi drámákat, amelyeket nemcsak a jól ismert történetek hordoznak, hanem legalább ugyanennyire az erőteljes érzelmi töltetű songok. Kocsma Jenny dala például, amelyben a dicsőségről s annak mulandóságáról értekezik.

Fehér Anna Magda: A legyőzhetetlen

Molnár Ferenc: Liliom – Szentendrei Teátrum

Az előadást látva azonban egyértelműnek tűnt, hogy itt bizony nem Liliom a vonzó, hanem Julika a megátalkodott. Nem Liliom csábítja el Julikát, hanem a férfi nem tud kitérni az elől a tiszta és elsöprő, megingathatatlan szerelem elől, amellyel a törékeny cselédlány megajándékozza és megveri őt.

Fritz Gergely: Gegszínház

Vízkereszt, de amúgy mindegy – Sztalker Csoport – Szentendrei Teátrum

A társulat nyári szabadtéri színházi idényre készült, legújabb előadása, a Vízkereszt, de amúgy mindegy művészi köntösbe bújtatott bulvárszínházi felfogást tükröz.

Kovács Dezső: Nő a múltból

Lucas Hnath: Nóra II. rész – Orlai Produkciós Iroda, Szentendrei Teátrum

Négyszereplős játékot látunk, Nóra, Torvald, Anne Marie és kamasz lányuk, Emmy között zajlik a körkörös szeánsz. Ugyanakkor a színjáték nem hatol mélyre, megmarad a vázlatos érzületek, a vázlatosan jelzett szenvedélyek s a vázlatosan kidolgozott karakterek szintjén.

Pethő Tibor: Garnírung

Florian Zeller: A kulisszák mögött – Rózsavölgyi Szalon, Szentendrei Teátrum

Mintha a színpadra állítók úgy gondolnák, hogy a Rózsavölgyi eredendő szalon-atmoszférájához csupán kísérőként társulna (társulhatna) bármiféle előadás, akár a kezdés előtt nem sokkal még felszolgált teához a kiegészítők, a méz vagy a cukor.

Papp Tímea: Titkok és hazugságok

Daniel Glattauer: Párterápia – Szentendrei Teátrum, Orlai Produkciós Iroda

A sterilen szürkésfehér falú, funkcionálisan alig-berendezett rendelő kis dobogóra épült, így szinte laboratóriumi a helyzet, és könnyen támadhat olyan érzésünk, hogy egy demonstrációs tandráma zajlik előttünk, melynek szereplői az üvegfal másik oldalán nem tudnak rólunk.