A fő hangsúlyt a budapesti hacker kapja.

„Megváltozni öngyilkosság” – ezt nem Térey János írja, hanem Kemény István a Célszerű romok című versében. Térey Paulusa, pontosabban Paulusai is egy romokban heverő világban keresgélnek valami bizonyosságot, valami kapaszkodót, ami segít túlélni a változó világot és változó önmagukat, és ők ezt a saját megváltozásukban, pálfordulásukban vélik megtalálni. Pál apostol, Friedrich von Paulus tábornok a sztálingrádi csatából és a budapesti hacker az ezredforduló idejéből – valamennyien ott menetelnek a saját damaszkuszi útjukon. Aztán megfordulnak.
A három főszereplővel és ennek megfelelően több fő- és mellékszállal bonyolódó, Puskin Anyeginjére is rájátszó verses regény színpadra állítása nem egyszerű feladat. Azt pedig, hogy Makranczi Zalán rendezése összességében mennyire birkózik meg ezzel a feladattal, az első részből még nehéz lenne megjósolni. Az a megoldás, hogy az előadást két részletben, ráadásul nem két egymást követő estén, hanem egy hónapos különbséggel mutatják be, igencsak szokatlan, indokoltsága pedig megint csak egy hónap múlva lesz megítélhető. Nem tudom, hogy ennek van-e valami gyakorlati oka vagy sem, művészi szempontból az idő és a változás, változtatás viszonyrendszere indokolhatja. Ellene szól viszont az, hogy a néző bizony egy hónap alatt felejt, kérdés, mennyire és hogyan áll majd össze benne így az előadás.
A két színészre és két táncosra átírt színpadi adaptációból az első részben a tánc jön ki jobban. Azok a jelenetek az erősebbek, amelyekben a mozgás dominál a szöveggel szemben – akkor is, ha színész és táncos szerepel együtt, mint amikor Makranczi Zalán viaskodik Gergye Krisztiánnal vagy Hoffmann Adrienn és Makranczi kettősei láthatók. Ez utóbbiakban (amikor Hoffmann Adrienn számítógépvírussá lényegül) a Paulus humora és iróniája is átjön a színpadra. Kevésbé működik Paulus és Kemenszky (Széplaky Géza) szövegcentrikus hitvitája, annak ellenére sem, hogy maga a helyszín és a hozzá kapcsolt koreográfia is ötletes. Egy vasállványzat legtetején ülnek ugyanis, miközben Gergye Krisztián az állvány alsóbb szintjeit járja-mozogja be. A fent és a lent viszonylat egyébként is fontos szerepet kap az előadásban, ehhez az állványzaton kívül jól használják a színház erkélyét is, amely Hoffmann Adrienn terepe, akár Paulus szerelmeként, Ludovikaként jelenik meg, akár orosz nőként a sztálingrádi jelenetben. Hoffmann Adrienn (a regénybeli jó negyvenességen kívül, ami nem az ő korosztálya) remekül hozza a lelki problémákkal küzdő, munkájába belefásult pszichiáternőt, Ludovikát, aki Paulust megismerve változtatna: „az ész a hús ribanca” lenne, ahogy levelében írja.

paul

Hoffmann Adrienn, Makranczi Zalán, Széplaky Géza / fotók: Dusa Gábor

Egyébként ezzel, Ludovika levelével zárul az első rész – vö. Tatjána levelével az Anyeginben -, ami dramaturgiailag jó megoldás, hiszen ha valaki a Paulust nem ismeri, úgy ül be a nézőtérre, akkor is sejtheti, hogy – mint az Anyeginben – lesz ennek a levélnek párja is, méghozzá erősen megváltozott alaphelyzetben. De azt is hozzá kell tenni, hogy ha valaki az irodalmi alapanyag ismerete nélkül érkezik, akkor azért nem lesz könnyű dolga az előadással és a történetszálak szétbontásával. A fő hangsúlyt – ahogy az irodalmi műben is – a budapesti hacker kapja. Erre utal a díszlet meghatározó – és egyben egyetlen konkrét – eleme, a számítógépekkel és alkatrészeikkel zsúfolt szobabelső is. A sztálingrádi jelenetet ötletesen egy számítógépes játékkal oldják meg: a képernyő kivetítésével. Viszont a csetszövegek nehezen olvashatók, és feleslegesnek is tűnik a kivetítésük, bőven elég látni, ahogy Paulus veri a billentyűket, a szöveg meg amúgy is elhangzik – sokszor úgy játsszák be, felvételről.

Gergye Krisztián táncában ezúttal a néptánc és az utcai táncok elemei is megtalálhatók, fontos szerep jut az ismétléseknek, a zene nélküli kopogósoknak. Itt még Saulus, a profán is megszólal néha a majdani szentben. Makranczi Zalán Paulusa ebben a részben még az életét Anyegin-módra vesztő és pazarló, középpontját nem lelő, cinikus nagyvárosi lézengő, „az önsorsrontás harcosa”. Hogy mi történik velük egy hónap alatt, mekkorát fordul velük a világ, vagy mekkorát fordulnak ők maguk a világhoz képest, azt majd április 3-án meglátjuk.

Térey János: Paulus – Pálfordulás két részben (I. rész)
Dramaturg: Lőrincz Ágnes. Díszlet, jelmez: Árva Nóra. Koreográfus: Gergye Krisztián. Rendezőasszisztens: Szalóky Dániel. Rendező: Makranczi Zalán.
Szereplők: Makranczi Zalán, Széplaky Géza, Gergye Krisztián, Hoffmann Adrienn.

Bethlen Téri Színház, 2013. március 7.

Facebook Comments